Az amerikai Agave, vagy a száz évben nyiló virág.
Az amerikai Agave, vagy a száz évben nyiló virág.
Egy olly növényben, melly, mint a százéves agave, több mint harmadfél század óta tenyészik Europában s mégis minden nyilása által ezerek csodálkozását költi fel, s a virágkedvellőkben olly ellenállhatatlan ingert ébreszt, hogy nézésére messzi távolból sereglenek össze költséget és fáradságot nem kimélve, egy illy növényben, mondom, sok szépnek és csodára méltónak kell egyesülve lennie; és ez nincsen is másképen. Hogy némi fogalmat szerezzünk magunknak ezen valódi ékességéről a természetnek, képzeljünk egy nagy csinált rózsát, vastag, húsos, 6–7 hüvelyk hosszu, 8–10 hüvelyk széles, zöld és tövisesen szegélyezett levelekből, mellyek közvetlen emelkednek fel az izmos hosszu, s vastag sejtekkel rakott gyökérről; képzeljünk ehhez egy, néha 30 lábot meghaladó magas, alól 5 hüvelyk vastag virágszálat, melly ama rozsából tőegyenesen emelkedik ki, s óriási csillárhoz hasonlólag közepén fölül karforma gazdag virágokkal diszlő ágakat hord. Több mint 30 ág, mindenik 150 s több virággal; összesen tehát több mint 4000, másfél hüvelyk magas, zöldes-sárga jóillatu virággal, diszesíti ezen ritka szépségü növényt! Valójában illy roppant csomója nagy és pompás virágoknak meglepő látványul szolgálhat, annál is inkább, minthogy a növény alakjának szabályossága a gyönyörü bényomast még elősegiti. Ezen virágdússág, a virágokból kiömlő pompás illat, a növény szép alakja s még némelly más tulajdonságok gazdag anyagul szolgálhatnak a csodálkozásra, s már magokban is képesek, hogy a természetnek s általában a szépnek barátait meghóditsák. Ehhez járul még kiváltképen az, hogy ezen növény harmincz évnél többet kiván mig azon erőre kap, hogy ama roppant virágszálat eléhuzza, de melly, ha a levélrózsa közepében egyszer utat tört, olly hirtelen kifejlik, 1348mint alig tapasztaljuk más növényeknél. Jelenleg nem tehetjük, hogy az amerikai növényzet ezen csudaszülöttjének bővebb leirásába ereszkedjünk, hanem egyedül némelly felvilágositó jegyzetekre szoritkozunk.
Az amerikai agave az egész meleg égöv alatti Amerikában vadon tenyészik, onnan átültették később Europába és Afrikába is, hol jelenleg vadon is eléfordul. Eleinte csak virágos kertekben tenyésztették Europa déli részeiben, de jelenleg Olasz, Spanyol és déli Frankhonban valamint az olasz Schweiczban is találhatni ezen növényt kün a mezőkön is. Noha az agavenak több fajai vannak, mindazáltal kertészeinknél, kik minden valamirevaló virágházban tenyésztik, legelterjedtebb az amerikai, minthogy ez a legtartósabb. Ez nyárban a szabadon is kiállja Iégkörnyünk hatásait s télben a virágházakban jól ki lehet teleltetni, csak nem kell nagy narancsfák alá helyezni, minthogy ezen fának tavaszszal lehulló gyümölcsei könnyen ráeshetnek az agave leveleire, hol megrothadnak; a leveleket s ezek által az egész növényt beteg állapotba hozhatják, sőt el is pusztithatják.
A mult évben egy épen 100 éves agave nyilt Angolhonban; szára julius 1-ső napján fejlett ki, s olly rendkivüli sebességgel nőtt, hogy néha 24 óra alatt 6 hüvelyket is emelkedett, 36 szépen felfelé hajlott oldalágat hajtott, melylyek mindenike körül belől 150 virágbokrétával volt ékitve. Az egész növény 25 láb magas volt. Ezen természeti csuda tömérdek népet tóditott össze elannyira, hogy egyedül oct. 10-kén 1500 személy jelentette magát a virág megnézhetése végett.
Az amerikaiaknál az agave növény még jóval nagyobb becsben van mint nálunk; minthogy ők nemcsak disz-növény gyanánt ápolják, hanem minden részeinek hasznát tudják venni. Levelei a kender és papircserje helyét pótolják. Agave köteleket még Némethonban is készitenek, s a kötélverők mint nagyon tartósokat becsülik. Azon papir, mellyre a régi mexikóiak festették hieroglypháikat agavesejtekből készült, kik kender módjára megáztatják s ugy dolgozzák fel az illy növénysejteket. A levelek töviseit az induk tő, szeg, nyilvessző-hegy stb. gyanánt használták, papjaik pedig vértanuság eszköze gyanánt, ezzel sebesitvén meg mellöket és karjaikat engesztelő áldozat alkalmával. Kiváltképen becsülik Amerikában az agavenak czukortartalmu levét, mellyből igen kedvelt italt szoktak késziteni. Humboldt, ki a legszebb agave-növényeket Mexikóban Tolucca völgyében és Puebla tartományban Cholula térségén találta, következőleg irja le az agavelébőli ital készitése módját: minthogy az agave czukortartalmu nedvet csak a virágzás idején bir, sovárogva várják a lakók ezen időt. Az emlitők vidékekben már a nyolczadik évvel kezdenek az agavék virágzani s ha ez valósággal megtörtént, levágják a középponti levélcsomót; a vágást lassankint nagyitják s levelekkel betakarják, mellyeket szorosan oda illesztenek s fölül oda kötnek. Ezen vágásba a növényedények a levet lerakni látszanak, melly ha engedték volna, hogy a természet a maga utját kövesse, a virágokra forditódott volna. Közönségesen a lé két három hónapig is foly az agaveból, mit az induk mindennap háromszor négyszer kiüritenek. Egy izmos, erős növény, noha az illy ültetvények a legkopárabb és terméketlenebb helyeket foglalják el, nem ritkán négy öt hónapon keresztül naponta 450 köbhüvelyk levet ad, vagyis körülbelől 5 1/2 kupát. A „méz vagy az agave-lé” azt mondja Humboldt, kellemes 1349savanyu, és mivel sok növény-nyálkát és czukrot tartalmaz, olly hamar forrásba jő, hogy három–négy nap alatt a forrás egész müfolyama bevégződött és most valami sajátnemü szeszes italt tartalmaz, mellyet pulkénak neveznek; ezt az europaiak, ha egyszer megszokhatták rendkivül kellemetlen szagját, minden más italoknál elébb becsülik, minthogy az egyszersmind felvidoritó és gyomorerősitő szer gyanánt szolgál. Némelly vidékekben készitenek belőle bizonyos nagyon kábitó palinkát is, mellyet mexicalnak neveznek. Az agavelevelek édes-savanyu belét frissen és befőzve is eszik. Gyökereit régebben még Europában is használták Radix agaves név alatt orvosságnak.
Ha meggondoljuk, hogy a pulké beviteli vámja 1793. egyedül Mexiko, Puebla és Tolucca városokban 3,800,000 vált. frt tett, az agave-tenyésztés status-fontosságu nagyjelentőségét el kell ismernünk.
L. V.
