Hazánk bor-termesztőihez.
Hazánk bor-termesztőihez.
A mi ezen első kisérletemnek eredményét illeti, azt csakugyan igen sikerültnek tekinthetni, nem csak a productum minémüségére, hanem annak mennyiségére nézve is.
A kisérlet csak egyetlen egy fazékban tétetett, melly valamivel kisebb volt, mint a fenebb emlitett mértékek. Ebbe mintegy 15 fontnyi törköly fért, melly a kőbányai szőlőkből került. Ezek közé 104 darab rézlemez tétetett, melylyek együtt 20 fontot nyomtak. A fazékból kivéve, miután a törköly minden eczetszagját elvesztette, és felülete penészszel volt fedve, egyenlő, részint kékes, részint zöldes rézvirág-kéreggel valának bevonva. A mártogatás hatszor történt; minthogy azonban gyakran más munkával valék elfoglalva, többnyire csak minden második, harmadik, vagy negyedik hétben, mialatt többnyire kiszáradtak a lemezek, mit a mennyire lehet, kerülni kell. – A mártogatás az első három izben vizzel elegyitett borban történt, a három utolsó pedig tiszta vizben. Az utolsó mártogatás után a rézvirág minden lemezről levakartatott, vizzel kemény péppé gyüretett, ez sürü vászonból készitett zsacskóba nyomatott, és a napon megszáritatott. A tökéletesen légszáraz rézvirág nem nyomott egészen 3 fontot, minémüségére nézve a franczia rézvirággal egészen megegyezik, anynyira, hogy különbséget köztök találni lehetetlen.
Franczia adatok szerint minden fazékból, melly körülbelől az előadott nagysággal bir, és mellybe mintegy 40 fontnyi rézlemez fér, 6 fontnyi nyers rézvirágot nyerhetni, melly tökéletes kiszáritása után körülbelül 50 száztulit veszt. E szerint a nyert 6 fontból csak 3 font egészen száraz rézvirág marad vissza, következőleg valamivel több, mint én 20 font lemezen nyertem. A 20 fontnyi rézlemezből 1/2 fontnál valamivel több emésztetett fel a rézvirág képeztetésére. A többi 19 1/2 font ennél fogva még sok más kisérletre szolgálhat.
A rézvirág ezen előállitás módjának költsége, a rézlemezeket kivéve, mellyeknek megszerzési tőkéje valamivel nagyobb, a többiekre nézve igen kevésbe kerül. – H a az ember ócska rezet veszen, akkor azt gyakran egy váltó forinton, néha 541 krajczáron kaphatni. Uj rézlemezek 1 ft. 30 krajczárba kerülnek. Ha tehát minden fazékra 20–24 fontnyi rezet számit az ember, akkor az középszámmal 24– 30 váltó forintba kerül. Igaz ugyan, hogy az egyszer megszerzett réz 30–40 esztendeig is eltart, mialatt mindig csak azon lemezek lesznek pótolandók, mellyek többszöri használás után megkoptak.
1088A fazekak, mellyek e czélra forditatnak kevésbe kerülnek. Falun alig többe 40–50 váltó krajczárnál. Lehet azonban e czélra lyukas és egyébre alig használható hordókat is forditani. A fazékak az elkopásnak alávetve nincsenek, s annál hosszabb ideig használhatók, minél inkább vigyázva bánunk velük.
A szalma födelet, mellyek a fazekak befedésére szolgálnak, maga a szőlőmivelő csinálja magának. Ezeken kivül a rézlemezek mártogatására néhány tágos cserép tálra van szükségünk, valamint több deszkára, mellyek czélszerüen összefüggesztve a mártogatott lemezek felállitására szolgálnak; végre egy a rézvirág levakarására szolgáló rézkésre s egy parázs serpenyőre, mellynek segitségével a rézlemezek bevitetnek. A szőlőtörkölyből minden fazékra 15–20 font kivántatik meg, mellynek összes ára alig megyen nehány krajczárra.
Ha azt vesszük, hogy minden fazékban középszámmal 3 fontnyi száraz rézvirág keletkezik, s hogy ezen rézvirág képeztetésére 1/2 fontnyi tiszta réz, és 20 fontnyi törköly kivántatott, mellynek árát legfölebb 6–8 krajczárra tehetni: akkor a 3 fontnyi rézvirágra megkivántatób költségek, csak 36–38 krajczárra mennek. Ha ellenben a rézvirág árát csak 30 pengő krajczárra teszszük (jelenleg a franczia rézvirág ára 48 kr. p.) akkor egy fazékban képezett rézvirágért egy forintot és 30 kr. p. pénz. nyerünk. Ha még a tőkésitett pénznek kamatjait, valamint a koptatási költségeket is tekintetbe vesszük, még tetemes öszveg marad meg a munkára, melly ez esetben, hol nagyobb részt csak asszonyok és gyermekek foglalkoznak olly időben, mellyben a paraszt alig talál alkalmat más munkára, tekintetbe nem is jöhet. Mind ezekből tehát könnyen átlátható, hogy nem létezik mód, melly szerint a szőlőtörköly czélszerübben volna felhasználható és értékesithető mint az épen kijelölt módon.
Kivánatos volna, hogy az iparnak ezen ága hazánkban meghonositassék, és erős gyökeret verjen. Hasznot hajtó volna leginkább a szegényebb szőlőmivelőre nézve, ki ebben télen hasznos foglalatosságot lelne.
Ezen iparág általános kiterjedésének a szőlőbirtokosok szegényebb osztálya közt legnagyobb akadályul szolgálna a réz magas ára, melly minden fazékra legalább 8 p. forintnyi tőkét igényel. Lehet azonban itt is okos intézkedés mellett kisebb mennyiségü rézzel többet vinni végbe, mint nem takarékos üzlet mellett sokkal nagyobb mennyiséggel. Lehet t. i. ugyan azon rezet 2-szer egész 4-szerig is használni egy télen. Ha t. i. az e czélra szánt törkölyből mindig csak anynyit hagyunk átmenni eczetforrásba, mennyi a birtokunkban levő fazekak megtöltésére kivántatik, a többit pedig a levegő hozzáférhetésétől annyira megóvjuk, hogy tartani lehet, a nélkül, hogy eczetes forrásba menne által; akkor 6–8 hét mulva, miután t. i. az első rézvirág a lemezekről le vétetett volna, ugyan e lemezeket másodszor lehet használni, egyáltalában annyiszor ismételni e munkát a meddig a törköly használható. E czélra azonban mint már mondatott okvetetlenül szükséges a törköly eczetes forrását mindig csak akkor inditani meg, mikor rá szükségünk van. Hátráltatni egyébiránt a törköly eczetforrásbai átmenetelét, részint azáltal lehet, hogy azt hideg helyen tartjuk, részint pedig hogy a levegő hozzáférhetésétől megóvjuk. Ez mint tudva van a 1089törköly erős összedömöczkölése, s az összedömöczkölt törköly agyaggali befedése által történik meg.
Alólirt a m. gazdasági egyesület folyó év junius hónapjában tartatott közgyülésében tőn jelentést kisérletei eredményéről, s a nyert készitményt elő is mutatta. Alólirt továbbad ezen, magyar szőlőtörkölyből készitett, rézvirágot kitette a jelen iparműkiállitásba,* mindenkinek megszemlélésére, kit e tárgy érdekel, s felszólit ezennel mindenkit, ki egy uj iparág meghonositását, főképen szegényebb sorsu birtokosaink számára, szivén hordja, hogy a közölt tudósitás szerint eljárván, kisérleteket tegyen. Nem kételkedem, miszerint a kisérletet kivánt siker koronázandja, mihelyt az adott leirás nyomán minden részben hiven járandanak el. Pest julius 31-kén 1846.
A Magyar Gazda valamellyik számában azt tette közhirré, miszerint a m. gazdasági egyesület megengedte, hogy e sorok szerzője által készitett rézvirág a jelen iparműkiállitásba szinte kitétethessék! – Én részemről kinyilatkoztatom, miszerint nékem ez ügyben engedelemre sem a M. Gazda szerkesztője, sem más valaki részéről szükségem nincsen. Az emlitett szerkesztő ur ismételt követeléseim, s a m. gazdasági egyesület nyilvános határozata daczára, melly szerint az előmutatott készitmény nékem visszaadatni határoztatott, azt a mai napig ugyan még mindig magánál tartja; mindazonáltal a rézvirágot kiállitandom, mert szerencsémre még annyi maradt nálam a rézvirágból, mennyi annak kiállitására szükséges és elégséges. Hogy azonban a tisztelt szerkesztő nemcsak ezen készitményt, mellyet fáradságom jutalmául tulajdonomnak egész joggal tekinthetek, hanem azon franczia rézvirágot is, mellyet összehasonlitás végett állitottam ki, üvegestül stb. önkényesen tartja magánál, ismételt felszólitásomra még sem is felelt, annak okát nem tudom. Ha a dolog magában igen csekély is, rám nézve pretium affectionis – a van, s a méltatlanság ezen urtól mindenesetre túl van hajtva, és ha azon készségemért, mellyel hazai egyesületeink ügyeiben eljárni mindig szaoktam, jutalomként efféle bánásmódot kell talasztalnom, az továbbra legalább biztató ösztönül nem igen szolgálhat.
N.
Nedtvich.
