Könyvismertetés
1053Könyvismertetés
Tagosztály. – Kézikönyvül különösen tagositó földbirtokosok és birák számára. Irta Micskey Imre hazai mérnök. Pápán a ref. főiskola betüivel. 1846. Ara 30 kr. pp.
Jelen munka kapós és érdekes lehet mindenki előtt, ki a mezőgazdaság emelkedését szivén viseli. Szerző e könyvet méltó joggal nevezi kézi könyvnek, mert belőle minden, kit a tagosztály bármi tekintetben érdekel, legyen földbirtokos, mérnök, vagy ügyvéd, hasznos ismereteket merithet. A gyakorlatból s tapasztalásból meritett figyelmeztetéseken s tanácsokon kivül, mellyek a tagosztály szövevényes tárgyában kulcsul szolgálhatnak, különösen ajánlja e munkát az, hogy az egészet az erkölcsiség, osztó igazság s méltányosság szelleme lengi át. – Az egész négy nagy rovatra oszlik, u. m. I.) A tagosztályról általában; II. Szükséges előkészületek. (1. Az arányuság elintézése. 2. Osztályozás. 3. Felmérés.) III. Kiosztás. IV. Tagositás utáni némelly intézkedések. – Végül: Függelék a törvényes eljárásról s a tiszta jobbágy helyek tagositásáról. E négy nagy rovat alatt anynyiféle eset fordul elő, s olly tárgyavatottsággal taglaltatik, hogy a még elő nem fordult, de ne tán előfordulandó esetekre is biztos kalauzul szolgálhatnak.
„Az 1836-dik évi arányusági törvények hozatala előtt, ugymond sz., hazánkban csak nem minden földbirtok, részint ugynevezett közösükből állott, mellyekben valódi illetőségét biztosan és kijelelten senki sem tudta, hanem a haszonvételben vagy valami bevett arány, vagy annak hiányában – ereje és tehetsége s közös társainak elnézése szerint részesült; részint időnkinti elágozás, osztozások, cserék és adásvevés miatt annyira megszélyedt és eldaraboltatott, hogy kivált népesebb közbirtokosságokban, nem ritkán tiz husz holdnyi jószág negyven ötven sőt több darabban feküdt szerte a határnak különböző részein.
Mind e két állapot józan és szabad gazdálkodásra nézve valósággal képtelen; ugy hogy ebben gyökeredzik kétségen kivül főoka mind földmivelésünk hiresztelt rosz lábon állásának, mindazon sok zavarnak és visszaéléseknek, mellyek mezei életünket egészen elsötétiték; sőt egyike ez azon körülményeknek, mellyek miatt bizton lehetett állitani, hogy nálunk valódilag saját földbirtok nem is létezik, – mert példabeszéd szerint, közös lónak csakugyan túros a háta. A mi sokaké épen ugy senkié sem, s az olly szanaszét szórt száz szomszédokkal határos darabokban, a gazdának esze, akaratja, tehetsége, s ezek szerint munkássága ezerfélekép meg van köttetve.”
Ezek előbocsátása után sz. köv. életből vett vonásokkal rajzolja a tagosztály szükségét és hasznát: „A földek és rétek kisebb nagyobb darabokban a határnak minden részein szétszórva, ezer szemeinek kellene lenni a gazdának, hogy mindegyikre kellőleg ügyelhessen; százszoros türelmének, hogy reájuk szerte vándorolván munka-kedvét ne veszitse. Napi renden van a sok szomszédokkali háborgás, itt megye-rontás és foglalások, amott etetések miatt, és elkeseriti a házi élet csendes örömeit. Ő tán becsületesebb és iparkodóbb mint többi társai, de annál több bosszuságot kell nyelnie, mert a rosz lelküség, és kaján irigység szabadon turkál vagyonában mindenütt, hol két szemével nem őrködhetik. Tán örömest lávoznék az apáktól öröklött, régente 1054legjobb, de ma már hiányos gazdálkodási módtól, tán például ugart nem hagyna, takarmányzó növényeket bővebben termesztene, rétjeit nagyobb gond mellett több izben kaszálná stb.; de hasztalan, neki is csak a többiek nótájára kell kénye kedve ellen járni, ha csak mindenét bitangnak nem akarja kitenni. Jó szép barmokban gyönyörködnék, de a közlegelő annyira el van árasztva mindennemü állatokkal, hogy kénytelen meggyőződése ellen és kárára jó földmüvelő marhák helyett, nehány nyomoruságos juhokat és sörtéseket tengetni, hogy illető része legalább használatlanul ne maradjon. Szóval háboruságos élete, megköttetve lelke s igyekezete s életkedve mindenfelől ostromoltatva.
Tagositás után azonban szerte levő, egy részben szinte bizonytalan birtoka egy csomóban biztos határok között, mintegy ujjá teremtve adatván nekie által, annak közepén megállván és szemeit területén s bizonyos megyéin végig átlegeltetvén, büszke érzéssel mondhatja: ez az enyim és enyimeké, egészen, minden idegen befolyás nélkül, erre képes vagyok saját két szemeimmel felvigyázni, ezt felényi erővel jobban művelhetem, és erőm, igyekezetem szerint szabadon használhatom, sőt ha isten is kedvez jó akaratomnak, egy szép hasznos kertté alakithatom, mellynek körében családomra boldogabb élet, reám tán szép vidám öregség várnak: és akkor valóban egy egészen uj szebb világ nyilik meg szorgalma és munkássága előtt, millyet legédesebb nyugalmában tudott csak magának képzelni*. Tapasztalt szenvedélyes gazda rajzolhatná csak eléggé élénken mindazon elsőbbségeket, mellyekkel a tagban való gazdálkodás bir; én bámuló hallgatója voltam számtalan illy szinte megragadó előadásoknak, miként az ifjabbak ezernyi szép tervekkel és kecsegtető kedves reményekkel néztek többet igérő jövendőjök elébe, s az öregebbek elveszettnek tarták az előtt gazdálkodásban töltött egész életüket, csak az óta örülvén ugymond igazán az életnek és természetnek, mióta a miök van, sajátjokként egy csomóban szemlélhetik és gyarapithatják. – De a mi több, – bámulatos és csaknem hihetetlen, de igaz, – azon szegényebb nép, melly ama boldogtalannak tartott ujitásnak ellen szegült, most saját szájának vallomása szerint, tudja miért nem cserélné jelen birtokát és birtokállapotát, nem hogy a voltat vissza ohajtaná.”
Nem feledém, – ha bár ugy látszanék is, – hogy összesités a földbirtoknak teljes felszabaditását és viszonyainak korszerü rendezését teljesen épen nem teszi ki, hogy az urbéri és ősiségi föld- és iparbilincsek, még rémes akadályai a gazdasági szebb világ tökéletes felderülhetésének: azonban hiszem, hogy elkülönözések, és tagositások által a legsükeresebb első lépés megtétetett, hogy ezután a többieknek is okvetlenül hova hamarább következni kell. Szerző.
(Vége következik.)
