Tüzi fa-ügy Pesten.
Tüzi fa-ügy Pesten.
Sok panaszt hallani mindenfelől, hogy Pesten a tüzi fa méregdrága. És e panasz sulyát a vevő közönség ugyan csak érzi. Mert Pesten jó cser- vagy szilfát 32–40 forinton fizetni nem igen kedves dolog. De hiszen, kinem csak saját erszényének érdekére tekint, ki a dolgot mint átalános kereskedelmi állapotot minden rosz oldalával együtt veszi fontolóra, nem állapodik meg magánál a fogyasztó közönségra háramló nyommasztó következésnél, hanem okokat fürkész, melly dicséretes foglalkodásra hogy némi irányadással szolgálhassak, minden himezés-hámozás nélkül el mondok némellyeket ezennel, többeket majd idővel, mik e kereskedési ág üzletének felvilágositására szolgálnak.
Hogy a tüzi fa, mint az élet első szükségeinek sorába tartozóő czikk, a helybeli hatóságok felügyelésére igen is méltó; és hogy a helybeli hatóságok intézkedéseinek és rendeleteinek czélja az, miszerint Budapestnek szükségeihez képest mindig elegendő tüzi fája legyen, és az törvényes 643ölenkint a körülményekhez képest lehetőleg legolcsóbb áron árultassék: azt hiszem senki sem vonja kétségbe.
Az elsőre nézve, hogy a két városnak szükségei a tűzi fára nézve nem kedvező körülmények között is mindig fedezve legyenek, hogy főkép azon balságnak is tekintetbe vételével, miszerint a tüzi fakereskedést, (mellybe ugyan mint nem czéhbelibe bár ki is szabadon bele vághat) csak hatalmasabb tőkepénzesek űzhetik, meg kell vallani, hogy a helybeli törvényhatóságok részéről valamint a fakereskedők nem gyámolitatnak, ugy a közönség sem kiméltetik. – A Dunához közel esett erdők jobbadán kipusztitattak, a távolabb erdős vidékekről fát a Dunához tengelyen szállitatni sokba kerül. Például a mult tavaszszal az árvizek, nyáron pedig a gyakori zápor miatt, melly az erdőkbe vezető utakat majd nem hetenkint elsodorta, a fának szállitása nagyon megnehezült, s az illtő erdőbirtokosok a szerződésben igért fa-mennyiségek kiállitására nézve vagy lehetetlenségre hivatkoztak, vagy látván az ölfa árának Budapesten épen ez okok miatt történt emelkedését, majd uj alkuba bocsátkozni, majd több évre kötött szerződéseiket felbontani törekedtek. Illy körülmények között, még azt sem bocsátva szem elől mennyi tőkepéánz fekszik a szállitó hajókban és azoknak készületeiben, mi sok kivántatik annyi facsősz, hajós legény, felügyelő, hidvám, szekeres, helypénz, adó, faáruló stb. fizetésére, igen kivánatos volna, hogy a helybeli hatóságok intézkedései mind a kereskedelmi forgalom, mind és leginkább a két város fa-fogyasztó lakosainak érdekében könnyitők és elősegitők lennének. És ez annál kivánatosabb volna, mert ha az intézkedések bár mi kis mértékben is zaklatók, hátráltatók, és költségszaporitók, a birságot mindig a közönség fizeti meg és pedig busásan. – Mi pedig a másodikat illeti, miszerint a fa a lehető legolcsóbb áron árultassék, igen természetes, hogy a kereskedésnek gyámoltatnia kell. Lássuk tehát mi történik a tüzi fakereskedés forgalmának gyorsitására, a vevő közönség kimélésére, és a nem czéhbeli kereskedők üzletének a közönség hasznára váló gyámolására.
Tudjuk, hogy az ölfát erdőkből Dunára akkor kell szállitani, mikor az árviz nem áll ellent, és mikor a mezei munka még vagy be nem állott, vagy már befejeztetett, az az kora tavaszszal és késő őszszel.
Tudjuk továbbá, hogy kereskedésnek az áru-rakhely állandó, vagy ha nem is állandó, legalább biztos volta egyik lénéyeges kelléke, főkép olly üzletnél, melly koronkénti szállitványozást, a fogyatéknak alkalmas időben eszközlött utánpótolását követeli, szóval, mellynél a szállitványozást módositó eszközök igen változkonyak levén, a kereskedőnek érdekében áll a könnyüség és olcsóság időpontját minden akadály nélkül használhatni.
Tudjuk végre, hogy kereskedésben a törvényes mérték állandó bizonyossága olly alap, mellyet az üzletnek számszerinti intéztetése szükségképen feltételez.
Most ha vesszük, hogy épen a szállitás idején, épenakkor, midőn a kereskedő alkalmat lát legkönnyebben, lgolscóbban eszközleni a beszerzett készlet szállitmányozását, mikor árviz és járhatlan utak nem állnak előtte legyőzhetlen akadályokul: sok mindenféle zaklatásnak, háborgatásnak nyomorai akadályoztatják, a hellyett hogy üzlete könnyitésében az illető hatóságoktól gyámolitatnék, melly gyámolitásból természetesen az ár felemelésének gátlása következvén 644mindig csak a közönségre háramlanék a haszon. Az állitatik t. i. fel elvül, hogy városban ölfát árulni tüzveszély tekintetéből nem igen tanácsos*, azér némelly kereskedőknek a város kebelébeni fa-árulsá eltiltatik, de másoknak (p.o. hg. E–zynak, K.főghnek) nem, arra semmi gond sem levén, hogy a kereskedők több esztendőre haszonbérlett fakertjeikért a drága haszonbért, ha bár azokat nem is használják, megfizetni tartoznak, vagy mint egy fakereskedővel történt, kinek ősei ember emlékezetét haladó idők óta e kereskedést teljes becsületességgel űzték, és kinek neve a közintézetek jótevői között igen igen gyakran előfordul, az ugy neevzett József-épületen kivül álló maga saját fáskertjéből is egy jó puska lövésnyire odább a város telkére kiparancsoltatik, de tőszomszédja hg E–zy ott maradhatott. Más részéről pedig a városnak több évre bérlett fás kertekből egész a soroksári vámház mellé kiparancsoltattak a fakereskedők szinte a város telkére, de melly keritetlen, s mellyet a tulajdonos bekeritetni sem nem kar, sem nem enged, mi majd nem azon gondolatra vezeti az embert, hogy mivel a kijelölt keritetlen árurakhely mellett kocsiut jár el, s a fuvaros németség esténkint alig állja meg, hogy egy pár hasábot szekerére ne billentsen, az ember jószágát másnak elvinni lehessen, de azt keritéssel meg őrizni ne legyen szabad, hanem a csősz-személyzet szaporitásának terhe ismét a vevő zsebére nehezüljön. De fekszik a farakhelyek távol fektében még egy balság, melly ismét a vevő közönségre sulyosodik. Mi vevők akár magunk megyünk, akár cselédet küldünk favásárlani, mindig utánunk tódul a szekereses, favágók és rakodók serege, kik aztán messze kivül a városon, honnan ujabb emberek fogadása végett vissza jönni nem igen van kedv, a vevőt kényük szerint zsarolják; nehány hasábfa rakodás közben dobódik félre, nehányat a rakodó segédek követelnek, nehányat a rakodó szekeres hullat el utközben stb. A vásárló járható utakon aránylag még drágábban szállitott rakás fát, panaszkodik a kicsi öl ellen, s szidja a fakereskedőt, holott saját emberei lopták meg szemeláttára.
Különös itt Pesten, hogy szénát és szalmát a városban több helyen nagy mennyiségben árulnak, az aldunasoron, az üllői-uton, az ujvilág-utczában stb. ölfát pedig a tüzveszély miatt némelylyeknek árulni tilos, talán mert ezek fája gyulékonyabb. Pedig attól épen nem tarthatni, hogy az ölfa tüzveszélyt okoz a házaknak, inkább félhetni attól, hogy a szénával és szalmával bőven megrakott házak okoznak tüzveszélyt az ölfának. – Különben a tüzveszély elleni ovakodásról különösek a vélemények.Mondják hogy Debreczenben a pipázás büntetés alatt tilos volt, de a disznó-perzselés nem, azaz disznót perzselni lehetett, de mellette pipázni nem.
És igy a fakereskedő nem szállithatván fáját akkor, midőn legalkalmasabban, legolcsóbban tehetné, mert biztos árurakhelyéről, hol ide, hol oda zavartatik, természetes, hogy a kárpótlást a vevőre róvja.
Mi pedig a mértéket illeti, erre nézve a helybeli törvényhatóság örökös harczban áll a fakereskedőkkel. Egykor olly ölekben kivánta a fát rakatni, mellynek szélessége és magassága 6 láb; utóbb olly intézkedések tétettek, hogy a fa-öll hol 6é 2ĺ, hol 6é 2 1/2ĺ legyen, most legujabban pedig minden öl fa 6é és 3ĺ magasságra és szélességre rakassék, vagya mi egyre megy, a fakereskedő, ámbár az 1807: 22. t. czikk az ölet 6éra határozza, és más ölet 645nem ismér, köteles legyen minden 12 ölre egy ölet ingyen adni. E rendeletek nagyon nyommasztók a kereskedőkre, nagyon nyommasztók magára a vevő közönségre nézve is. Az elsők érdekéebn illy bizonytalanságban káros lebegése könnyenátlátható, ha ki csak kissé is számolni tud; de a vevő közönség sem tudja magát az árra nézve mihez tartani, mert természetes, hogy a kereskedő a mérték jogszerűtlenül felparancsolt változából eredő árkülönséget, ismét csak a vevőre róvja. És igy a kereskedő zaklatva, a vevő közönség pedig kiméletlenül zsarolva van.
Igaz, hogy az öl fának ujabb rendeletek következtében mindig a városi kétkrajczáros kommissarius előtt kell ölbe rakatnia (most 6é 3ĺnyi ölbe),. Ugy de az illy hivatalnokokat is a vevő tartozik fizetni. No de ez még semmi, hanem mivel a fizetés csekély, igen ohajtható, vajha holmi korcsmai árjegyzékek felszaporodása, holdvilágnál történhető átrakodások, és egyebek ne tünjenek fel napvilágra, s a rendelkezés hiányát ne tanusitsák. A törvényes mértéknek megtartására felügyelni a hatóságok egyik legnemesebb hivatása, s csak áldani lehet azon hatóságot, melly e nemes hivatásának teljesitésében erélyes. De a min egy részről a rendet zaklatás nélkül ohajtja a kereskedelmi üzlet, és a felügyelést tulajdonba avatkozás nélkül: ugy más részről a közönség is kiméletre számol, melly abból tünik ki leginkább, ha a mindennapi szükségek valamelly ágának megszerezhetése könnyitteti, nem pedig nehezittetik.
Ez ohajtatja Pesten a tüzifa ügyben, hogy a kereskedők, mint nem czéhbeli zárt körüek, üzletökben hatóságilag gyámolitassanak, munkájok kimért idejekor ide oda ne zaklattassanak, a vevő közönség pedig a törvényes mérték becsületes megtartására számolhasson, drága pénzen beszerzett tüzi fáját mig az üllői-utról vagy a József-épülettől 24 p. kron lakához hordathatja, ne kénytelenittessék a soroksári vámháztól hordaatni majd rosz uton két annyi áron, s a pénznél még drágább három annyi idő alatt, végre hogy ne legyen örökös ingatagságnak kitéve azáltal, hogy a kétkrajczáros ölfabiztos ma illyen, holnap amollyan öllel méregetvén fel fáját a kereskedőnek, ez az árat a szerint szabályozgassa. Kérjük, legyen rend, legyen igaz mérték, legyen gyámolitás: de ne legyen zaklatás, ne legyen bizonytalanság, ne legyenek kereskedést hervasztó intézkedések.
Tolnában is lesz takaréktár. – A lefolyt hónapban tb. Bezerédj István ur ajánlatosnak nyilatkoztatta ki a megye gyűlésén, hogy az adózó nép előlegezései takarékpénztárakban gyümölcsöztessenek. A főispány ő mlga felfogván az eszmét, ennek barátit öszvehitta a létesités felől tanácskozni. Mindjárt az első alkalommal 260 részvény iratott alá, egy egy 100 pftjával. S mivel az intézet egész alapja 300 részvényre terveztetett, nincs kétség benne, hogy ez minél előbb megindulhat. Mi daczára annak, hogy bizonyos oldalról már gunynyal illetik az egyesületi munkásság ujabb és észaporább alkotásait, ha azok az ellenkező oldal tevékenységéből származának, – daczára annak, hogy a tolnai takaréktár megszülemlése körűl ama másik oldal férfiai birnak az atyáskodás nagyobb érdemével: mi még is szivesen üdvözöljük az uj egyesületet és intézetet, mert, tultéve magunkat párti hiuságok és vetélkedéseken, őszintén ohajtjuk a jót, mit az egyesületek, s jelesűl a takaréktárak eredményezni hivatvák.
