Vallauri a fa és turfa szénitéséről.
Vallauri a fa és turfa szénitéséről.
A tüzelőszer mindig növekedő drágasága, nevezetesen a fából égetett széné, kiváltképen a vasgyártáshoz megkivántató nagy mennyiségü fogyasztás miatt; sok vasgyártókat arra késztetett, hogy olly módokról gondolkozzanak, miknélfogva a fából lehető legtöbb szenet lehessen nyerni. Még nagyobb ösztönükre szolgálhatott pedig a kisérletekre az, mivel meg van mutatva, hogy a fa 50%-el több szenet foglal magába, mint a mennyit a szokott módokkal nyerhetni. S még ezen kivül számos egyéb veszteségek figyelembe veendők, mellyek a munkások ügyetlenségéből, időváltozásokból s más előreláthatatlan eseményekből származnak.
A bányásziparra nézve tehát felette nagy érdekü felfedezés lenne az, a mi által épen annyi, vagy minél közelitőbben annyi szenet lehetne nyerni, mint a fában foglaltatik.
Vallauri párizsi mérnök azt állitja, hogy ezen kivánatok elérésihez egy részben közelebb jutott.
Egy készületet talált fel, mellynek nagysága 10 stére-től fogva 60-ig tetszésként változhatik (stére=31 köbláb körülbelől) öszveállitható és szétbontható levén, egy helyről másikra szállítathatik még az ollyan erdőkben is, hol a szekerek nem járhatnak. A legnehézkesb mintegy 150 kilogrammot nyomat (kilogr. = 1 8/10 bécsi font). Ezen készülettel szenet csinálhat az is, a ki tulajdonképen maga nem szénégető, s az idő változásának a munkálatra nincs befolyása.
Az ekkint szénitett fa középszámitással, nehézségében 28; terimében 70–75 szánadékot ád, és igy 30-al többet mint a szokott miveletek.
416Midőn folytonos nagyszerü szénégetésről van szó, Vallauri ur légmentesen bezárott vaskészületet alkalmaz, mellyet szét lehet szedni, hogy egy helyről másra vitessék.
A szénitő tüznek semmi érintkezése nincsen a szénitendő fával. Ennél fogva a szenet egészen ép állapotjában minden tördelődzés nélkül kaphatni meg; a készület, nagyságához képest két, három, vagy öt tüzhellyel bir, mellyekben a tüz szénitésre nem használható rőzsével s más egyéb anyaggal tápláltatik, a tőzhelyekből kinyuló csővek, mellyek a készület felső részén ütik ki magokat, rendszeres arányban oszlatják el a melegségét, mellyből egyarányos szénités származik.
A szénités folyamata alatt kifejlő gázok, visszavezettetnek a tűzhelyekbe, hogy a tüzelő-szer megkiméltessék, vagy ha ugy tetszik megsürittethetnek s belőlök égett fasavanyt (acide pyroligneux) nyerhetni, melly sok vegyszer készitő gyárakban használtatik.
Legnagyobb érdekü felfedezése Vallauri urnak az, hogy a zárt üregben készitett szénnek azon lejobb minőségü tulajdonságot tud adni, minthat már öt, hat hónapig halomban állott volna. E végre, miután a szénités véghez ment, a mi a nagyobb terjedelmü készületekben harmadnap mulva történik, egy csővön vizgőzt vezet bé, mi által a szén 7, 8, századékkal sulyosabbá válik, épen ugy mint a raktárakban szokott történni öt, hat hónap után. Igy a szén kevésbé porlékony, több meleget fejt ki, s az érczek olvasztására használható.
Alig emlitendő, hogy a készülettel a fát száritani is lehet, s a turfát széniteni. Tudnivalóképen szokott módok szerint a turfa igen kevés szenet ád, mivel ha egyszer égni kezdett, nehéz ismét eloltani. Vallari ur módja szerint, minthogy levegő nem férkezhetik hozzá, gyuladásba sem jön.
A kisdedovó intézeteket M. O. terjesztő egyesület, f. évi február 13-kán tartván ez idei téli rendes közgyülését; 1-ör is felolvastatott a választmánynak mult félévi müködéséről számot adó jelentése. Ennek részleteit illetőleg a) Helybenhagyá a közgyülés a választmány azon intézkedését, minélfogva fölbátorittatva ő felségének koronás királyunknak az egyesület számára 1836-ik évben leküldött alapitványához csatolt azon legkeggyelmesebb igérete által, miszerint – ha ezen egyesület müködéseinek hasznossága felől meg fog győződni, – attól továbbra sem tagadandja meg atyai segedelmét: most midőn a képző intézet épületén fekvő 3,400 pftnyi adósságnak törlesztése csak igen korlátolt erőt enged az intézet szellemi fejlesztésére fordithatni, ő felsége, hazánk több jótékony intézeteivel legujabban éreztetett segedelmét ezen miénkre is kiárasztani méltóztassék. – b) Örvendetes vala az értesités, miszerint a t. törvényhatóságokhoz s egyes buzgóbb honfiakhoz intéztetni rendelt folyamodások egy része már szétküldetvén, t. Tolnavármegye, valamint példányképző intézetünk első gyámja és menhelye, kitünő példával ment elől ezen egyesület pártolásában, ugy ezen ujabb folyamodásunkra azonnal 2 örök alapitvánnyal határozá azt fölsegélleni, s ezzel egyszersmind azon reményt ébreszté az egyesületben, hogy a többi tisztelt törv. hatóságokhoz és egyes honfiakhoz küldött s még küldendő folyamodásaink sem lesznek sükeretlenek. – c) Az egyesület nehány részvényesinél 417kin maradt tartozékok beszedéséről is gondoskodván a választmány, szintén örvendetes vala azon jelentése, miszerint fáradozásainak sikerült a tartozékok nevezetes részét beszedhetni. – d) Most midőn a socialis téreni működés uj meg uj egyesületeket alkot, s ekkép a tehetősb hazafiak közreadakozása olly sokfelé igényeltetik, alig lehete immár egyesületünk részvényes tagjainak ujakkali szaporitására fényes kilátás; mégis, kivált a választmány egyes tagjainak az ügy körüli buzgó apostolkodása ezen félévben is szerzett az egyesületnek, 5 évi folyamra, ujabb részvényeseket; nevezetesen gr. Batthány Imréné szül. Majláth Erzsébet ő excja s Almássy Pálné szül gr. Batthyány Amalia asszonyságokat, továbbá Kossalko János és Lángh Ignácz táblai ügyvéd, Nagy István, pestmegyei főjegyző, Simoncsis Ignácz Pest-teréziavárosi lelkész, Szenvey József hiradó-szerkesztő, Vitéz Ignácz, magy. udv. cancellariai jegyző és Weisz-Bernát pesti nagy kereskedő urakat, kiknek irányukban köszönetet szavazva, a közgyülés neveiket a közelebb megjelendő évlapokba iktatni rendelé. – e) Következik időszerinti elsorolása azon másnemü adakozásoknak, mellyben a lefolyt félév alatt ezen egyesület, illetőleg ennek képző-intézete, részelteték. Ugyanis Boscovicz L. József ur pesti nagykereskedő, az egyesület sürgős szükségeinek fedezésére még 1845-ki évben 400 p.ftot kölcsönözvén; miként eddig, ugy ezentul is még egy évre meghagyá azt minden kamat-követelés nélkül az egyesületnél. – A képző intézet számára Halász Márton ur, annak egykori növendéke, „vasárnapi gyermek” czimü könyvecskéjéből egy példánynyal; Ebner Ferencz szintén intézeti volt növendék a maga készitette zenemüből 29 példánynyal, intézeti igazgató ur, „Gyermekek könyve” czimü munkájából egy példánynyal kedveskedvén, azon felül maga-készitett 360 darab épületfácskáit s a kisdedek téli testgyakorlatára szolgáló két kézi golyót ajándékozott az intézetnek. Végre Batthyány Kázmér grófnak az iskolák számára, készitett némelly földabroszai 3 példányában is részesitteték az intézet. Mind ezen adományára nézve már a választmány is köszönetet nyilvánitván, csupán megelőző tolmácsa vala a közgyülés hasonló nyilatkozatának. – f) A választmány, – azon nézetből indulva, hogy a kereszténység templomaiban s más jótékony intézeteknél is szokásban van, a látogatók akadozása végett perselyeket kitenni, – hasonlót kivánt a képző intézet egyik teremében kitétetni, e helyett azonban a közgyülés az intézet igazgatóját egy aláirási ivvel rendelé elláttatni, mellyre a látogató vendégek szabad ajánlataikat feljegyezhessék. g) Helyeselve fogadtatott a választmány azon intézkedése, minélfogva az épületrészvényeken látható jegyzéknek 5 és 6-ik pontjai, mint az egyesület hitelezőire nézve megszoritó föltételek megszüntessenek, minek következtében az épületrészvényesek kölcsön adott 20 pftnyi tőkéiket és azok kamatait, a kisorsolást követő egy éven tul is bármikor visszanyerendik, ha csak azokról az egyesület javára világosan le nem mondanak. II. Áttérve immára képző intézet szellemi fejlesztése körül történtekre. h) Megnyugtató vala a választmány azon jelentése, miszerint a növendék kisdedovók hivatásukat fölfogva, szorgalommal járják az intézet elméleti s gyakorlati tanóráit, hogy egykor lehetőleg kiképzetten léphessenek ama pályára, mellyen vajmi sok hasznos szolgálatot tehetnek a hazának. i) Miután a választmány a képző intézet számára szükséges egy kis asvány-gyüjteménynek egyes adakozások 418utjáni beszerzését sikertelenül kisérlé meg, végre az iparegyesület tisztelt választmánya a hozzá intézett fölszólitás következtében kitünő jeleit adá azon szives készségnek, minél fogva ásvány-gyüjteményének rendbeszedése után, a kettős példányokban találandó darabok mindenikével képző intézetünk fölsegéllésére kezet nyujtani elhatározá. j) A képző intézetbeli növendékekről bemutatott statisticai táblák szerint, az intézetnek 1836-ik évben Tolnán lett megnyitása óta, 1845-ik év végeig 110-re megy azon ifjak száma, kik a kisdedovásban nyertek képeztetést. A mult évben beirottak közt volt 8 r. cath., 5 helv. ref. és 1 ágost. vallásu; jelenleg pedig van 5 r. cath., 5 helv. ref., 1 ágost. és 1 izrael. vallásu, ezek közül 4-en egész segély-dijasok, 4-en feldijasok, 4-en önkéntesek. A kisdedovás eszméje terjedésének s különösen a képző intézet szellemi haladásának egyik örvendetes jeleül vevé a közgyülés azon értesitést, miszerint a mult évben ismét négy kisdedovó-növendék nyert a vidéki intézeteknél alkalmazást, ezenfelül egyik növendékünk saját merényletére nyitott Váczon intézetet, hárman magánházakhoz hivattak meg nevelőkül, ketten pedig elemi tanodákhoz oktatókul. k) Az intézetben ovott kisdedek számát illetőleg is örvendeztető adatok terjesztettek elő. Ugyanis a mult évben 115 kisded ovatott az intézetben, közöttök 104 r. cath., 4 ágost. val. és 7 izraelita. Anyanyelvökre nézve 18 magyar, 97 német ajku. Ez utóbbiak is azonban könnyü szerrel elsajátitván nyelvünket, mi lehet vigasztalóbb, mint nemzetiségünknek ezen legbiztosb utoni terjedése. Az ovott kisdedek közt 52 fiu, és 63 leány vala, s köztök csak 6 olly szegény, ki ovódijt nem fizethetett. Hónapok szerint véve a kisdedeknek az intézetbe járását, azt tapasztalni, hogy nyári hónapokban, – midőn t. i. a szülék leginkább el vannak foglalva – legnagyobb az ovottak száma; a téliekben legkisebb. Az intézet e részbeni előhaladásának kitüntetéseül felmutattaték az 1844. és 1845. évben ovott kisdedek száma közti különbség; miszerint ez, az előbbihez hasonlitva, 26-tali szaporodást mutatott. III. Az országszerte létező, vagy még csak keletkező intézeteket illetőleg. l) jelenté a választmány, hogy Budapesten meglehetős számra növekedvén ezek, azoknak lelkes ovóik folyvást tartják eszmecsere társalgásaikat az intézet teremében; a szokott fölolvasásokon és értekezéseken kivül legközelebb negyven s nehány olly népszerü, a kisdedek fogalmához alkalmazott dalt gyüjtöttek össze, mellyek, mint szivképző erkölcsi mondatok, ajánlatosak az intézetekbeni elfogadásra. m) Szigethy István, a intézet egykori növendéke, meglátogatva hazánk számosb intézeteit, s azok ismértetését a választmány elébe terjesztvén, az által ez olly intézkedések tételére hivaték föl, miknél fogva remélhető, hogy a befolyással biró honfiak és hölgyek vidékeiken kisdedovó-intézetek megalakitására, vagy a netalán hanyatlónak fölélesztésére közremunkálni szivesek leendenek. Ugyancsak a nevezett Szigethy István jelennen az erdélyi intézetek látogatásában fáradozik, és minthogy az egyesület érdékében utazónak az egyesület pénztára uti költséget nem adhatott, a választmány maga körében nyitott aláirási ivet fölsegéllésére. n) Az intézet igazgatója mult nyáron Zemplénvármegyébe egy kirándulást tevén, ugy tapasztalá, hogy Nagy-Mihályon a földesur, lelkész és illető irásbeli tisztviselők buzgó törekvéseiknek sikerülend nem sokára intézetet nyithatni ott, o) A Vácz városában megnyitott intézetről 419azon értesités terjeszteték a közgyülés elébe, hogy az ottani kisdedovó csupán a városi polgárság szives részvéte által gyámolittatik, ellenben egyik különben lelkes hazánkfia visszahuzá azon alapitványát, mellyet az ottani intézet fölállitására végrendeletileg tett, a ns városi tanács pedig határozottan kimondá, mikép jelennen nincs anyagi ereje a már megnyitott intézetet fölsegélhetni. p) A gyomai intézet fölelevenitéséhez legtöbb remény mutatkozik, miután a helység földesura Wodianer Samu ur az oda kijelölendő ovó alkalmazási dijára nézve elfogadható föltételeket sziveskedék ajánlani. IV. Következék az inditványok tárgyalása; nevezetesen az első a dajkák képzéséről. Miután többfelől érkeztek a választmány egyes tagjaihoz kérdezkedések alkalmas dajkák s kisdedovó-nők iránt, a választmány azon ohajtását fejezé ki: vajha más mivelt statusok példájára, – hol igen czélszerünek bizonyult a kisdedovó-intézetekhez nőszemélyek alkalmazása – központi intézetünk hasonlóan, dajkák okszerü nevelésére is kiterjesztené munkakörét, hogy igy majd a haza olly szegényebb helységeiben is, mellyeknek lakosai minden esetre nagyobb igényletü férfi-ovót eltartani nem képesek, legalább arra alkalmas nőszemély gondviselése alá adhassák kisdedeiket; minthogy azonban az egy némellyek által tett azon inditvány, – hogy a képzendő dajkák is szintén az intézet segélydijaiban részeltessenek – talán keserü gunyokra és gyanusitásokra szolgáltatna alkalmat; azt már a választmány sem fogadá el. A közgyülés igen üdvösnek s a kisdedovás terjesztésére nézve igen czélszerünek találta a választmány javaslatát, de mivel a pénztár mostani állapota sem egy külön intézetnek csupán dajkaképzés végetti fölállitását, sem a létezőnek olly vegyes intézetté, mellyben két nembeli növendékek egyszerre s együtt képeztetnének – átalakitását meg nem engedné, – a javaslatnak foganatba vétele elmellőzteték, kijelentetvén mindazáltal, hogy, ha az egyesület gyámolitása végett szétküldött folyamodásoknak kedvező sikere leend, nem fogja elmulasztani az egyesület, – a szegényebb helységekrei tekintetből – kisdedovó nők képzésére is kiterjeszteni gondjait, addig is pedig, ha nőszemélyek kivánnák a kisdedekkeli bánásmódot gyakorlatilag elsajátitani, azt a választmány, előleges bejelentés mellett, nekik megengedheti. Másik inditvány vala az intézet igazgatójának az egyesület költségén évenként legalább 1 hónapi utaztatása a végből, hogy a vidéki intézeteknél az ovás és nevelési rendszerre nézve tapasztalható eltéréseket ez uton kiegyengethetni, s azon intézeteket a központival összeköttetésbe hozni lehessen. Ezen javaslatra nézve is osztozék a közgyülés a választmány nézeteiben, de a kivitelnek itt is a pénztár állapota állván utjában, az kedvezőbb időkre halasztatott. – Végre a magáninditványok sorában elfogadtatott az, hogy az egyesület 1836-ik évben lett alakulásának s ekként élte tizedévének a jövő közgyülés alkalmával leendő szerény megünnepléséről a választmány gondoskodjék. A pénztár-állapot bemutattatván, 1845-ik évre tett az összes bevétel 3382 forint 3 4/5 krt, a valóságos kiadás pedig – ide nem értve a visszafizetendő segélykölcsönöket és ideiglenesen tőkésitett pénzeket – 2656 fr. 5 2/5 krt, miszerint a pénztármaradék tesz 238 ft 58 2/5 krt. Az 1846-dik évre készitett költségvetési terv szerint a számitható jövedelem – föltéve, hogy minden künlevő tartozékok be fognak fizettetni, – tenne 6997 fr. 46 4/5 krt., a számitható kiadás pedig 4202965 ftot. – VI. Az alapszabályok értelmében ezen közgyülés az elnök és választmányi tagok megválasztására is kitüzve levén, Festetics Leo gróf, mint az egyesületnek kezdet óta buzgó elnöke, szavazat utján ugyan, de egyetemes akarattal ujra elnökül, választmányi tagokul pedig következő tagok választattak: Babics János, Bánffy Pál, b. Bezerédj István, Boscovicz L. Jozsef, Danillovics Mihál, Fényes Elek, Festetics Béla gr. Hajnik Pál, Lónyay Gábor, id. Luczenbacher János, Kacskovics Lajos, Kendelényi Károl, Kiss Károl, Kronperger Antal, Marton József, Mühr Antal, Nádossy István, Peregriny Elek, id. Schedius Lajos kir. tan., Szabó János, Tasner Antal, Teichengraeber Lajos, Wargha István. b. Wessselényi Miklós és Zsoldos Ignácz; – a másod elnök és tisztviselők ez uttal szavazat alá nem estek.
Közli Stuller Ferencz, egyesül. titkár.
