Vezérczikk. (Kamatbiztositási rendszer elemzése.)
Vezérczikk. (Kamatbiztositási rendszer elemzése.)
Minap megmutattuk, hogy vsautak épitésénél kamatbiztositás által a status olcsóbb tarifát eszközölhet a közönségnek; magának pedig azt biztosíthatja, hogy a vasut kevesebb év mulva kerülend a status szabad rendelkezése alá, és birtokába, mint kamatbiztositás nélkül. – És ebből azt következtetők, hogy a kamatbiztositás, kedvezés ugyan kétségtelenül a vállalkozóra nézve; de egyszersmind magának a statusnak is érdekében áll, ha csak azt nem akarnók tagadni, hogy a közlekedést olcsóbbá tenni, a közlekedési eszközök feletti szabad rendelkezést minél kevesebb idő multára magának biztositani a status érdeke kivánja. Már pedig bármi furcsa ficzamodásait tapasztalnók is különben a logicának, azt nem hisszük, hogy ember ezeket tagadni képes legyen.
Átalában véve meg kell jegyeznem, hogy a kamatbiztositási rendszer ellenzése egy bizonyos eszmezavarból, s egy bizonyos indulatból ered. Némelly emberek egészen fonák szempontból fogják fel a status hivatását a közlekedési eszközökre nézve. Szükségesnek tartom ezt felvilágositani. A kamatbiztositási rendszer elleneinek egy rögeszméjök van, mellytől nem tudnak szabadulni. – Azt mondják ugyanis, hogy a kamatbiztositó rendszer azért rosz, mert szerinte a statusnak csak azon kilátás jut, hogy a veszteséget pótolja, a nélkül hogy a jövedelemben osztoznék. – Az igy okoskodók szemei e szó „jövedelem” körül kápráznak. – Igen, de kimondhatlan statusgazdászati tévedés a közlekedési eszközöket a status irányában jövedelmi szempontból itélgetni. A statusnak a közlekedési eszközöknél más czéljai vannak, mint a jövedelem, olly czéljai, 266mellyek a jövedelmezéssel nemcsak nem azonosok, sőt azzal bizonyos mértékig ellentétben is állanak, elannyira, hogy tagadhatlanul azon status állana legboldogabb lábon közlekedési eszközök dolgában, mellynek kő- s mű-utjain a legjobb, leggyorsabb, legbiztosabb volna a közlekedés, s azon kivül még (de ne ám a szegény nép véres verejtékének rovására) ingyen is volna. – Ez az én hitem, elannyira, miszerint ismételve állitanám, hogy a statusnak nem is szabad a közlekedési eszközöket jövedelem-forrásnak tekintenie, sőt kötelessége azokra áldozatot is hozni, miszerint a lehetségig jók s olcsók legyenek.– Ezen thesisnek benső igazságát azon vonalig, hogy t. i. nem szabad a közlekedési eszközöket jövedelem-forrásnak tekinteni, a magyar status már tényleg is elismeré. Itt van ugyanis a budapesti lánczhid példája. A status nem azt mondá a vállalkozónak: használd 80 egynehány esztendeig a hidat s aztán add át a statusnak, miszerint a közjövedelmi forrásul szolgáljon az országnak” hanem azt mondá neki „add át a statusnak a kikötött esztendők lefolytával, miszerint a közönség ingyen használatának átengedtethessék. – Még csak a fentartási költségekről is máskép gondoskodott az ország, még csak annyi vámot sem akart szedni, midőn a hid birtokbáa jutand, mennyi a fentartást fedezhetné.
És ez épen olly helyes és alapos statusgazdászati intézkedés, mint a minő hibás és alaptalan volt volna a közönséget vámoztatni, azaz a közlekedést neheziteni, miszerint a statusnak jövedelmlet hozzo. De én még tovább megyek, s azt mondom, hogy a status érdekeivel annyira ellenkezik a közlekedési eszközöket közjövedelem-forrásnak tekinteni, miszerint még áldoaztot is kell hoznia a végre, hogy a közlekedési eszközök jövedelmétől megmenekedjék. Igy a budapesti lánczhidnál, szerintem, az ország még sokkal jobban cselekedett volna, ha b.Sinának kamatbiztositást adott volna, olly feltétel alatt, hogy a hid 20–30 esztendővel hamarébb adassék át a közönség ingyen használatára. – Nézetem szerint tehát a kamatbiztositó rendszer ellenségeinek minden okoskodása azért hibás, mert rosz szempontból, t. i. a jövedelmezés mérlegelésének szempontjából indul. – És ez az eszmezavar, mellyet említék.
De még egy indulatot is említettem. Mert az emberek cselekvényeinél az indulat nagy szerepet játszik. Bonczolja 267bár akárki a kamatbiztositás ellenzését; fenekén ez ellenzésnek illynemü okoskodást fog találni: „majd bizony! terhet vállaljunk magunkra a végett, hogy e vagy ama gazdag speculansnak nyereséget biztositsunk.” – Ime itt van egész meztelenségében az epés irigység indulata; csak az kár, hogy elvakitá itélő tehetségtöket, miszerint nem látnátok, hogy a kamatbiztositásnak czélja nem az, hogy magán-speculánsnak nyereséget biztositson, hanem az, hogy a közönségnek olcsóbb közlekedést, a statusnak pedig a vasut hamarébbi birtokát s irántai szabad rendelkezését biztositsa. A vállalkozó nyereségének biztositása nem czél, hanem eszköz arra, hogy a status czéljai eléressenek. Ezt pedig nem akarni, csak azért mivel belőle a vállalkozóra is nyereség hárul, nem egyéb mnt kaján irigység, melly önjavunkat botorul kész eltapodni, csakhogy másnak is nyereséget ne hozzon.
Valjon nem vádolnók e azon embert méltánkaján irigységről a ki azt mondaná: ne járassuk a Budapesti Hiradót, mert előfizetésünkből gr. D. E. huzza a jövedelmet! Lám azon urak, kik a B. P. Hiradó jelen szerkeztetésének vállalkozói igy okoskodtak: pártunknak érdekében van, hogy időszaki, organuma legyen: biztositsunk tehát gr. D. E. urnak bizonyos jöevdelmet, miszerint pártunknak organumot létesítsen; és nagyon helyesen, okosan, becsületesen. Kérdem én: okos pártérdek vagy pedig kaján irigység vezette volna e eme pártnak azon emberét, a ki azt mondotta volna, majd bizony én terhet vállalok magamra, csak azért hogy más valakinek biztos jövedelme legyen!! – Nem azért édes ur, nem azért, hanem hogy pártodnak organuma legyen. – Ez a czél, amaz csak eszköz, s ha a czélt csak azért nem akarnád, mivel annak elérése mellesleg D.-nek jövedelmet biztosít, kaján irigy vagy, s nem becsületes pártember. – Fiat applicatio, ha ugy tetszik; mert én azt hiszem, miképen az országnak legalább is áll annyira érdekében, hogy fiumei vasutja, s azon a közlekedés minél olcsóbb legyen, a vasut pedig hamarébb az ország tulajdonává váljék; mint ama pártnak érdekében áll, hogy Hiradója legyen, s a mint azon párt igen okosan cselekednék, a melly azt mondaná: érdekemben áll, hogy organumomat minél több ember olvassa, tehát biztositok a szerkesztőnek ennyi jövedeelmet, olly feltét alatt, hogy az előfizetés félevenkint nem 6, hanem 4 pft legyen: ugy azt gondolom azon ország is nagyon okosan cselekszik, a melly azt mondja: biztositok a fiumei, vagy debreczen-bécsi vaut épitőjének ennyi jövedelmet olly feltét alatt, hogy vasutját 87 év helyett 60–70 év mulva engedje át az országnak, s addig is mázsánkint, s mérföldenkint nem 1 1/4 hanem 1 kr. vámot szedjen.
Ámde minálunk a statusgazdászati számtan még olly kevéssé ismeretes, miszerint ollyan ember is akadhat, a ki ezen 1/4 krt. olly csekélységnek hiszi, mellynek jótékonysága kamatbiztositást nem érdemel. Jaj pedig bizony nyájas olvasó, ministeriumok állása, országok jólléte, nyugalma gyakran krajczárok körül forog. – Nálunk pedig gabna-kereskedésünk jövendője felett minden esetre krajczárok határoznak. – 1/4 kral olscóbb szállitás mérföldenkint Vukovártól Fiumeig 18 kr. különbség. – Ha mi 18 krral olcsóbban állithatjuk buzánkat Fiuméba mint Odessa és Galacz, akkor a világ piacza mienk; ha 18 krral drágábban állithatjuk, akkor velök nem versenyezhetünk: következőleg nem is termesztünk annyit mint termeszthetnénk, s ha rosz esztendő van, magunk is éhezünk, ha 268pedig jó esztendő van, potomáron vesztegetjük el buzánkat, mellyet az egér meg nem evett, vagy melly vermekben meg nem dohosodott. – Illyen különbséget tehetnek krajczárok – nyájas olvasó – a közlekedés olcsitása körül.
Még azt akarom említeni, mikint azon állitásomat, hogy a vasutaknak mielőbb a status szabad rendelkezése alá juttatását áldozattal is méltó megvásárolni. – Francziaország már tettleg elismerte. Ott ugyan is a status csak azért, hogy minél rövidebb idő mulva saját rendelkezése alá kaphassa a vasutakat, minden alj-épitési munkát országos költségen tétet, s csak a felszin-épitésekre veszi igénybe magánosok vállalkozását, minek aztán következése az, hogy ott a vasutak 30–40 évig vannak csak magánosok birtokában, mig másutt, hol a status e végett áldozatot hozni nem akar, 80 esztendőn tul el vannak vonva a status rendelkezésétől, s átadatvák a speculatió számitásának, mellyel a szerfelett magas vámi tarifa is ellenkezik ugyan, de melly még is soha sem lehet hajlandó azt alább szállítani, mint a mennyire érdeke megengedi. – Már most tessék megfontolni: ha Francziaország a földépitési munkáknak roppant költségeit kész viselni, csak azért, hogy 30 évvel megrövidithesse a privilegialis éveket, mit mondjunk azon-status-oeconomokról, kik ezen tekintetet még csak annyira sem tartják fontosnak, s nem a tarifa olcsóbbságát, hogy végette 3% kamatbiztositásnak elvállalását méltónak tartanák, a mi legrosszabb esetben is sokkal csekélyebb áldozat amannál, valószinüleg pedig semmi áldozatba nem kerül. –
Ámde a B. P. Hiradó a vasutakra nézve azt sürgetik, hogy a status által épitessenek, a vukovár-fiumei vasutra nézve pedig febr. 8-kai 333. számában igy szól: „hasznosságát elismerjük, de nem akarjuk kamatbiztositással megvásárolni, mert ez drágább ár, roszabb financialis eljárás, mint a millyet nemzetünk ereje megbir a jelen pillanatban” O! of this learning what a thing it is” mondaná Shakespeare „minő szép dolog a tudákosság”. Jövő számunkban kissé bonczkés alá veendjük ezen szóhalmazt, megmutatandók, hogy abban sem logica, sem arithmethica, sem status-oeconomia ninsc, hanem van haszontalan üres phrasis, és önmagávali ellenkezés.
Kossuth Lajos.
