Kereskedési mérlegünkről. Tegoborsky állitása.
Kereskedési mérlegünkről. Tegoborsky állitása.
Bécsben Gerold Károlnál 1844. évben megjelent e czimü munkája: „Übersicht des österreichischen Handels in dem eilfjaehrigen Zeitraum von 1831–1841” 102 lapján következő tanulságos adatokat s összeállitásokat olvasulnk tájékozásunkra, vagy elleneink meghazudtolására, kik szüntelen azon lovaglanak, hogy kereskedési mérlegünk jól áll Austriával, s hogy nincs szükség javitásra. Érdekes lesz tudnunk valjon Austría külföld irányában is ne mhelyez-e bennünket háttérbe? Igenis s pedig következő adatok nyomán, Tegoborsky ekkép szól: „vágó marha behozatala külföldről 9,166,000 ft értékü Austriába s így 29%tel tulhaladta a Magyarországbóli bevitelt, melly csak 7.107,000 ftra rúg.” Halljátok földmivelőink, kik több buzát akartok termeszteni, s a gazdálkodás első fokát, a marhatenyésztést, elhanyagoljátok! Ehhez még azon anomalia s nemzeti károsulás is járul, hogy ugyan az évben 4,965,000 ft értékü marhát hajtottak 269be Magyarhonba a török tartományokból, miből alig marad e hazában harmada, a többi pedig csa kátmenetkép (transito) szállittatott Magyarországon, s mindazáltal a magyar kivitelben előfordul.” Ez az egyik oka, hogy mérlegünk kedvező lábra állitathatik, de kutassunk tovább. – Tegoborsky szavai szerint: „külföldi borok bevitele Austriába 2,950,847 ftra rugott mig hazánkból csak 82,463 akó szállittatott ki (30 millió akót termesztünk évenkint!) miszerint tehát a mi kivitelünk Austriába a külföldihez képest ugy áll, mint 1 a 5-hoz” s ekkép tehát némelly austriai tartományokban a rosz külföldi bor fogyasztatik nagy mennyiségben, mig a jó magyar asztalbor az országban potomáron elfecséreltetik.” És e könyvet jegyezzük meg jól, Bécsben nyomták. – Engedjük ismét a szerzőt szólani: „a magyar bőrök bevitele Austriába 1,570,000 ftra rugott 1841-ik évben, a külföld bevitele pedig 4,957,000 ftot tett.” – S itt a baj a marhatenyésztés átalános elhanyaglásában rejlik, met saját kellékünket sem birjuk fedezni. Végezzük be a jelen közleményt Tegoborsky szavaival: „Az italok bevitele az asutriai tartományokból Magyarországba 1841dik évben 1,078,000 ftra emelkedett, miböl legalább 90% pálinkából áll, főleg Gácsországból beszállitottból. E czikk vámmentesen vitetik ugyan be, de minthogy a szeszitalok készitése Magyarországban nem terheltetik adóval, mig a német tartományokban 19%nyi fogyasztási adó nyomja, tehát mindig feltünő eredmény marad, hogy Magyarország, melly adómentessége mellett bőven termeszt gabnát, elannyira, hogy kifolyás hiánya miatt gyakran alacson áron is alig birja eladni, hogy Magyarország mondom, ezen felesleg felhasználása helyett, miáltal magának egy fontos kivitel iparágát képezne, saját pálinka szükségét sem fedezi, hanem körülbelöl 1 millió forintnyi készitményt hoz be olly tartományokból, hol adó-terhelés mellett fejlődik az iparnak ez ága.” Jó leczke a magyar gazdának” –
Jövő alkalommal az 1844-ki statisticai adatokról szólandunk.
Ifj. Szabó Pál.
