b) 1833 május 13 A főrendek ülése. Tárgy: Vita a rendek válaszfeliratának szövegéről.
b)
1833 május 13
A főrendek ülése.
Tárgy: Vita a rendek válaszfeliratának szövegéről.
1833 május 13
A főrendek ülése.
Tárgy: Vita a rendek válaszfeliratának szövegéről.
Majus 13-án a Fő Rendek (45-ik) országos ülést tartottak. Napi renden vólt a királyi válaszra adandó felelet,* melly is szakaszonként felolvastatván a Cholerát tárgyazó 1-ő §-ust azonnal czáfolás alá vette Pécsi püspök, B. SZEPESY, de az OR[SZÁG]BIRÁJA azt felelé hogy itt már most nem elvekről van szó, hanem a RR előterjesztik a dolgot úgy a mint fekszik, hogy t. i. ő felségének atyai gondoskodását kétségbe hozni nem szándékozának, – ez a valósággal megegyezik, annálfogva észrevételt tenni nem szükség. Egyébiránt nem gondolja hogy oda jutánk, hogy ő felségének neheztelését magunkra vontuk volna, csak nem tetszés, displicentia van a királyi válaszban. Elfogadtatván további észrevétel nélkül ez s a következő §., a harmadikra nézves ismét B. SZEPESSY: Itt már csak ugyan új elvet állitanak fel a RR t. i. azt hogy az országgyülése tárgyát előre kiszabni nem lehet. Ez megczáfoltatik az 1830: 6. t. czikkely által, mellyben a rendszeres munkák felvétele e jelen országgyülésének tárgyáúl kiszabatik, s a RR más tárgyaknak fölvételét fel nem tartották, – a rubrumban található cumprimis szó* még inkább erősiti azon értelmet, hogy az Operatumokat kell mindenekelőtt felvenni, s ha szoros értelemben vétetik, legfeljebb az adóra értetődhetik, ne hogy ennek meghatározása valamikép kizáratni látszassék. Kivánja tehát a RR-nek válaszúl adatni, hogy az országgyülés tárgya előre kitűzhető, de kitűzve is van, s annál fogva a szóban forgó §-ust ki kell hagyni.
Iratok, I. k. 206. s köv. l.
Az idézett törvénycikk címe: De cursu iuris per tempus proximae diaetae, revisioni cum primis operatorum systematicorum destinatae, continuando.
Ezen ellenvetésnek, melly mélyen bevág alkotványos rendszerünkbe, megczáfolásával a dolgot constitutionalis utra rögtön visza vezeté maga a
NÁDOR ezen kevés de mázsás szavaival: kihagyni ezen §-ust nehezen lehet, minthogy törvényünk igen világos quod: comitia sint salutare relevandorum gravaminum remedium. Annál fogva úgy hiszem azon észrevétellel felhagyhatnánk. (Éljen! maradjon!)
A következő §-usra nézve ismét:
B. SZEPESSY: Itt a RR fájdalmukat nyilatkoztatják, azon szó felett praecipientes. De ha bár ezen fájdalom kijelentetnék is, mert fáj midőn valaki köteleségének teljesítésére megintetik, de nem azon okbol kell kijelentetnie, mintha ellenkeznék a törvényhozó test függetlenségével. Mert 1-ör az ország Rendei, szintúgy mint magánosok csak a királyban ösmérik a felséget, a ki pedig Felség – Majestas – annak van jussa parancsolni. 2-or a 2: 2-ik czimje szerint minden hatalom (imperium) által van adva a királynak.* 3-or Ő felségének nem csak szabadságában, de ha szabad úgy szóllani, kötelességében is áll a törvények végrehajtását eszközleni, és igy az 1830: 6. t. czikely iránt is, nem csak parancsolhatta, de parancsolnia is kelletett hogy annak elég tétessék.
A Hármaskönyv II. részének 3. címe a középkor társadalmi szerződésének szellemében beszéli el, hogy kezdetben a magyar népnél volt a törvényhozás hatalma, a keresztény hitre téréssel azonban ez „simul cum imperio et regimine” a szt. korona viselőjére ruháztatott át.
NÁDOR: Meg kell vallanom, talán ezen izenetnek több pontjaira nézve akadhatnának nem épen alaptalan észrevételek, de ha megfontolom az idő becsét, s a tanácskozások eddigi nehézségeit, arra indittatom, javasolnám a M[éltósá]gos fő Rendeknek, hogy mind ezt viszon izenetünk elejére teendő azon közönséges óvással meritenénk ki, hogy: ámbár a fő RRnek volnának észrevételeik, mindazáltal időkiméllés, s a fejedelem és nemzet közötti szerencsés egyesülés tekintetéből azokat felhozni nem kivánják. Int engem erre 1-ör az, hogy lehetetlen hálásan el nem ösmernünk, hogy a főtárgyakban a K és RR a legfelsőbb királyi szándéknak megfeleltenek, 2-or hogy gyámokaink közül végtére csak ugyan többeket elfogadtanak. Ezen fontos okoknál fogva, a szóba hozott pontra sem vélném, hogy különösen felelnénk. (Ez köz akarattal elfogadtatik.)
A regressust, és juncim sanctiót illető pontra nézve, ismét csak
B. SZEPESYnek két észrevétele van, 1. hogy a RR keveset biznak a fő RRbe, midőn lehetségesnek vélik, hogy a rendszeres munkák körében olyast végezhetnének, mi az előbbi végzéssel ellenkezésben lenne; ez ily dicső testnek méltóságávál ösze teljeséggel nem fér. De ellenkezik a kivánt regressus magával azon később előfordulandó kivánsággal is, hogy felirások, és kir. válaszok utján eszközöltessék a törvényczikelyek végső szerkeztetése. – 2-or a mind a 9 operatumokra junctim kivánt sanctio kérésével, önként bevágják a RR magok előtt azon utat, hogy a körülményeknek ugy fordultával az országgyülése eloszlatását kérhessék. Bátran meri állitani, senki sincs a ki minden operatumokat egy dietán, minden megszakitás nélkül elvégeztetni ohajtaná, (nevetés, Gr. Cziraky felkél) az urbarium csupán kerületi ülésekben 5 hónapokat húzott ki, minden operatumokra legalább 5 esztendő kell, – mennyit szenvedne ez alatt az igazság kiszolgáltatása, s hogy lehetnének ily hoszú időkig jelen a vár- és egyházi megyék igazgatói?
ORSZ[ÁG]BIRÁJA: Az 1-őre nézve azon észrevételem van, hogy a jelen országgyülése helyzetében, midőn oly külömböző nemü, de még is egy czélra irányzott munkálatok vétetnek törvényalkotásbeli vizsgálatba, igen könyen megtörténhetik hogy egyik munkálat bérekesztésével más operatumban oly körülmények fejlődnek ki, mellyek a hozott végzés kiegyenlitését kivánandják, ezt velem együtt a fő M[éltósá]gú Püspök is tapasztalta az országos küldötségben, nem de megtörtént hogy a mit p. o. az Urbariumban helyesnek, és könnyünek itéltünk, azt később a Nemzeti gazdálkodás, vagy törvénykezés visgálatának alkalmával meg kellet változtatnunk.* Ezen különös esetben tehát a RR gondoskodása nem csak nem sérti a törvényhozó test méltóságát, sőt bölcs előrelátást, és illő nyiltszivüséget mutat. A 2-ikra igaz hogy ha ne talántán a szentségtelen kéntelenség jelen országgyülésünket félbe szakitani parancsolná, mielőtt minden bevégeztetnék, a közjó gyarapitására tett intézeteket törvényé nem alkotni igen káros lenne. De most felhivatunk ő felsége által minden Operatumok felvételére, a törvényhozó test tehát, ezen hálás érzettel fogadott királyi szándék ösvényétől el nem távozhat, ha rendkivüli esetek jönnének közbe, ugyan azon törvényhozó test a fejedelemmel egyetértőleg azt fogja tenni, mit a közjó megkiván.
Cziráky és Szepessy egyaránt tagjai voltak az 1827. 8. tc. által kiküldött országos reformbizottságnak, az előbbi elnökként vezette a közigazgatási és jogi albizottságok tárgyalásait.
JORDÁNYSZKYt ezen okok meggyőznék, hahogy a királyi válaszban a negressusra nézve azt nem olvasná quod sua ma[ies]tas nunquam sit probatura.* Ha úgy vélekednek a főRR. hogy a K és RR mostani ovása az előbbi felirásokban foglalt ovással tulajdon egy, félő hogy a felség azt feleletre se méltassa, de ő maga is különbséget lát, hanem azt világosabban kivánná kimagyaráztatni.
Az ápr. 16-i leirat szerint az országgyűlési tárgyalások lényegével nem egyeztethető össze a záradék, hogy a már meghozott határozatoktól el lehessen térni (circa faciendum … recessum), „hanc etiam probaturi nunquam sumus”. Iratok, I. k. 197. l.
NÁDOR: Az előttem szólló maga is elösmeri, hogy a dolog nem úgy áll, mint előbb állott, előbb az egész operatumokra látszot a regressus irányoztatni, most minthogy ő felsége ezt helybe nem hagyta, a RR. bölcsen cselekedtek, hogy értelmöket bővebben kimagyarázták. Egyébiránt az Országbirája bölcsen kifejté, hogy a tárgyaknak ily nagy száma, s különböző volta mellet kikerülni lehetetlen, hogy valamely végzés későbben nehézségekbe ne ütközzék, hozá járul, hogy a közbejövendő királyi válaszok is elkerülhetelenül szükségessé tehetik a visza léphetést, mert a törvényeknek világosoknak, s egymással nem ellenkezőknek kelletik lenni. Ugy vélem tehát, e részben is meg lehet nyúgodni. Végre az országgyülési napidijak pontjára nézve:
FŐPOHÁRNOK (B. Ötvös): Nem látja szükségét hogy most mindjárt törvény czikely alkotassék, 1-ör mivel a törvények felirásból, és királyi válaszbol szoktak alkottatni, 2-or mivel a felterjesztés módja ellenkezik a Concertatiónak dicséretes régi szokásával, 3-or ellenkezés van a feltartott regressus, és ezen törvény czikelynek sanctionáltatása között, 4-er emlékezetbe hozza hogy midőn 1830-ban az utolsó előtti ülésben 103. szám alatt a RR törvényjavaslatot küldöttek a fő RRhez, elmellőzvén az elegyes küldötség szokott utját, ezt csak ovás és a törvények szerkeztetése iránti jusok feltartása mellet fogadták el a fő RR.*
Az idézett szám alatt az országgyűlés Írásai között (452. l.) a főrendek óvása olvasható.
TÁRNOK: Kettő a tárgy: 1. az ajánlás, 2. a felterjesztés módja. Az 1-őre ámbár megvalja, hogy a practicabilitas, és jus publicumbeli elvek tekintetéből nevezetes észrevételek lehetnének, mindazáltal egyetért a RRkel, s meg van győződve hogy a nemzeti characterhez semmi sem illőbb, mint ezen nagylelkűség. Jól tudja sok törvény van melly a személyesen jelenlévőket minden taxatiotol ki vesz, de remélli hogy ezen táblát is hasonló nagylelkűség fogja lelkesiteni, s ezen különös esetben jusainak sérelme nélkül el fog a törvény kedvezésétől állani. (Ezt közönséges tetszés, és helybenhagyás követé.) 2-or a modalitást a mi illeti, nagyon tiszteli a vármegyéket de azok is csak emberi intézetek, a kivetésre nézve lehetőleg minden önkényt kikerülni ohajtana, s valóban felügyelni, nehogy egy osztály, a másik felett nyomassék. Oblatum gyanánt történik az ajánlás. Erre csak nem minden megyében más kolcs divatozik, az oblatumok porták szerint osztódtak ki a megyékre, a kolcs is e szerint dolgoztatott tehát ki, s csak a portalis fundust birók jöttek tekintetbe. Az armalisták, honoratiorok, capitalisták, királyi tisztek, minő tekintetbe jőjenek? valjon birtokot, vagy személyt fog e inkább érdekleni? és miként? Mert vannak roppant kiterjedésü jószágokkal birók, de adósságokkal szerfelett terheltek, hát azok kik itt nagy kölcséggel személyesen jelen vannak, teljeséggel semmi tekintetet sem érdemlenek e azok előtt, kik kényelmesen ülnek oda haza s minket fáradni költeni hagynak. Hát ha addig tartand a dieta hogy a kinek 500 ft jövedelme van, egyszerre 600 ft lesz kéntelen fizetni, maga pedig koplalni. Minő tekintetbe jő a jobbágy telken lakó nemes? most anticipál mint jobbágy, utóbb fizet mint nemes. Mindezek oly szövevényes tekintetek, hogy a törvény czikkelyt ezuttal fel nem küldeni, csupán a fizetés elvállalását feljelentetni, egyébiránt, a módok kidolgozására nézve vegyes küldötséget neveztetni, a concertatio kérdését pedig mellynek ugy mellette, mint ellene számos okok szóllanak és úttal elmellőztetni javalja.
FŐ LOVÁSZMESTER (Zichy): A principiumokat itt kivánja kidolgoztatni, másként a fő RR csak a fizetésbe vennének részt, pedig ha ebben örömest részt vesznek, tán az elsőkbe is kivánhatnak némi béfolyást. Arra is gondoskodni kiván hogy a szegény paraszt ne tartozzék anticipálni, s a nemes is ne egyszerre, hanem lassanként fizethessen.
A Tárnokkal még egy véleményen vóltak Jordánszky, Gr. Erdődy, és B. Perényi.
ORSZÁGBIRÁJA: Az ajánlás nagylelküségét a mi illeti, a Tárnok az egész táblának, s igy néki is szivéből szóllott, erre nézve tehát csak örvendezését jelenti. A módokra nézve hogy terhes nehézségek adják elő magokat igaz, de el kivánja azakat mellőzni, nehogy az ajánlás böcse csonkittassék, s ujabbi vitatás által a köz értelem megháboritassék. De szóll csak a jelenvaló esetről, mert a tárgynak systematicus felvétele alkalmával remélli, gondoskodni fognak a RR hogy a nagylelkü ajánlás, méltatlan terheltetéssé ne váljék azokra nézve, kiket a törvény kiváltsággal ruház fel, most pedig a teher legfőbb részét fogják viselni. A Concertatióra nézve 43 éves tapasztalására támaszkodván s az 1791-ken kívül az 1825-iki példákra (a correspondentia és obvallatorius czikelyek tárgyában)* hivatkozván, annak fejére általánosan capitalis sententiat hozni nem akar, de megösmeri, hogy kivált a fenforgó tárgyakban lehetnek esetek, mellyekben concertatiokra szükség nincs.
Az 1827. évi 3–5. tc.-ek tartalmazták az alkotmány körülsáncolásának biztosítékait.
A K és RR véleményére nyilatkoztak tehát még Pyrker Érsek, Kopácsy, Nádasdy, Vurum püspökök, Bedekovics, Zichy Ferraris, Keglevics, Majláth, Orczy fő Ispányok, Fekete, Károlyi György és Valdstein Grófok, nem külömben
GR. ESZTERHÁZY MIHÁLY: Kettő van úgymond a kir. terjesztvényekben, mellyek keblében teljes viszhangra találtak. 1. A mutuae fiduciae vincula arctius adstringenda* ezt mindég a vallásra értette, s azt erősen pártolná, ha róla szó vólna, kivánja is hogy mihamarébb felirásba menjen. 2-ik a diurnumok. A Tárnok által felhozott financzialis állapot nem ok, mert ha némellyek zsidó kézbe adták magokat, annak nem az ország, hanem az ő tékozlásuk oka, s azt teljeséggel nem érdemlik, hogy még jutalmát vegyék tékozlásuknak. A RRkel mindenekben egyet ért, megemlitvén azt is, hogy a regressus nem a diurnumok iránti t. czikkelyről, hanem a rendszenes munkákrol szóll.
A királyi propositiókat közlő 1832. dec. 20-i leiratában mondja az uralkodó, hogy különös gondoskodással fordul azok felé, amik „ad firmandam internae … felicitatis basim vinculaque mutuae inter diversas regnicolarum classes necessitudinis arctius adstringenda plurimum momenti efficaciaeque habent”. (Iratok, I. k. 4. l.)
A NÁDOR eszerint jelentvén ki a többség akaratját, még némi észrevételt ragasztott a mondottakhoz, t. i. hogy a RRnek azon nagylelkűségén, melly által ő felsége legfelsőbb czélzásának nem csak megfeleltek, de azt felül is haladták, a fő RR által érzett köz öröm és egyetértés kijelentessék. A modalitásra nézve: ha állandó teherről lenne szó, fontos észrevételek fordúlhatnának elő, de ez nem úgy van, az ideiglenes ajánlás sokat vesztene becséből, ha nehézségekbe kevertetnék, s foganatja késleltettetnék. Némely megyék úgy is már valósággal fizetik a diurnumokat, kidolgozott kolcsa mindeniknek van, a melly ha hibás is, kételkedik itt jobbat tudnánk e késziteni. Legnagyobb része a tehernek ezen táblát illeti, ép azért nem kell akadályokat keresni. A Concertatiora nézve helyesen szóllott az Országbirája, de Ő Herczegsége nem vélekedik ugy hogy a RR ez uttal a Concertatio eltörlését czéloznák, hanem csak a systematicum operatumokra tekintenek, és valóban ha 400, 500 art[icu]lus rakásra gyűlne, nehéz lenne a keverékből kibúni, könyebb is törvény czikelyt alkotni midőn a tanácskozás fris emlékezetben van. Végre ezen pontot helyesbbnek vélné, a regressus iránti ponttal öszeköttetni.
A repraesentatio diák stylusára nézve kivált B. PONGRÁCZ és JORDÁNSZKY gyakran a RR táblájának kisebbségével is professoroskodtak. A törvényczikelyre nézve ALAGOVICS azon kérelme hogy Horváth Ország maga határozza meg (mint eddig) követeinek napi diját, elfogadtatott, s május 14-én redigáltatván a viszonizenet,* a RRhez által küldetett.*
Iratok, I. k. 216. s köv. l.
V. ö. Kölcsey, VII. k. 226. s köv. l.
Majus 15-én a fő RR. felvették a vallás tárgyát, s a nunciumot* egyszer per extensum elolvasván, anélkül hogy §-tim fel vették vólna, nagy többséggel azt határozták, hogy nem találnak a RR izenetjében oly okra mely előbbi értelmektől elmozditaná.* (Az oppositiót a Lóverseny s Erdély állapotja el széllesztette)*
Iratok, I. k. 190. s köv. l.
Olv. részletesebben a következő szám alatt.
Wesselényit május 5-én „Erdély körülményei haza szóliták, hogy az általa oly sokszor védelmezett hazának lehetséges oltalmat szerezzen” (Kölcsey, VII. k. 218. l.), Széchenyi pedig május 14-én Pestre utazott a lóversenyekre.
