a) 1833 május 11 Országos ülés. Tárgy: [I.] A végzés kimondása fölötti vita folytatása. [II.] A válaszfelirat módosított szövegén…
a)
1833 május 11
Országos ülés.
Tárgy: [I.] A végzés kimondása fölötti vita folytatása. [II.] A válaszfelirat módosított szövegének vitája.
1833 május 11
Országos ülés.
Tárgy: [I.] A végzés kimondása fölötti vita folytatása. [II.] A válaszfelirat módosított szövegének vitája.
(Folytatása a KK és RR 11-ik májusi [44-ik] országos ülésének.)
[I.] FEKETE leginkább a bévett szokáson alapitja véleményét.
Országgyülési tanácskozásnak tárgya csak az lehet, mi a kerületi ülésekben initiáltatott, az pedig hogy mi foglalja el a sorozatnak 3-ik, 4-ik helyét, a kerületi ülésben initiálva nem vólt, és igy az országgyülési tanácskozásnak vagy épen végzésnek tárgya sem lehetett. S bár elhidje is hogy sokan a sorozat második helyén túl is kiterjesztették, minden megkülönböztetés nélkül általánosan kimondott véleményöket, ők, kik a Comerciale mellet szóllottak, ezt annál, mi a Circulusokban initiálva vólt, tovább nem érthették, s azért a végzést is csak azon értelemben vehették.
NICZKY (Vas): Ha arrol lehetne szó, minő helyt adjunk a Comerciálénak, a szónok vólna első ki azt első helyre tétetni kivánná, – de arrol többé szó nem lehet, – igaz azon ellenvetés hogy több követek nem szóllottak az egész tárgyról, a szónok sem szóllott, de ebből következik e, hogy a többség sem szóllott? Azon elvet felállitani, hogy az Előlülő mást jelenthessen végzésnek, mint a többség akaratja, igen veszedelmesnek tartaná, de a jelen esetben, midőn a terjesztvény az egész sorozatra történt, a többség a szerint szóllott, a végzés azért nyilatkoztatott, s a változás kerületi tanácskozásra bocsájtatott. Ezen végzés ellen kikellni, ovást tenni szükségesnek nem látja. Mondják: hogy a kormány a sorozat iránt szokatlan uj just fog magának tulajdonitani, de most van e ezen aggodásnak ideje? nem akkor volt, midőn a két országgyülésen megállapitott sort a kormány elvetette? Nem is lát a szónok félelemre okot, mert az 1825-ki dieta bizonságúl szolgál, hogy a kormány magának a sorozat megszabásának jusát nem tulajdonitotta.* Van a RRben moralis erő, kiki hozászóllhat a tárgyhoz midőn felvétetik, de végzés után azt ismét szóba hozni nem lehet. (Ezen beszédet nagy zaj, s csaknem közönséges felkiáltás követé: tovább! tovább! maradjon!) mire az
Az uralkodó 1826. aug. 23-i leiratában az országgyűlési tárgyalások lassú menetére utalva felhívta a rendeket, „aliam magis accomodam et iustae expectationi plenius congruentem modalitatem assumendorum superandorumque quaestionatorum elaboratorum deputationalium, tempus item, intra quod opus adeo momentosum debite terminari posse censuerint, proponant”. Az országgyűlés Írásai, 689. s köv. l.
ALLNÁDOR: Ugy látom a RR közönséges akaratját, hogy a végzést ujabb vitatás alá nem veszik. (Ezt ismét ujabb zaj követé, mert azok kik már a kerületi ülésben kijelentették hogy óvást tenni kéntelenek a procedura ellen, mint Nagy, Deák, le nem ültek s Deák látván hogy a többség a „maradjon” szóval akarja néhányokat a szóllástol elütni, több izben tagadó jelt intett fejével, igy tehát a szóllást bévágni nem lehetvén, a másik fél is szóllott rend szerint, első tehát:)
PÉCHY: Csak az a kérdés valjon a végzés kimondásával erőltette e az előlülő a dolgot, ugy hogy nyomban eloszlatván az ülést, a hozzá szóllást meggátolná? nem, majd két óráig folytattaték a tanácskozás, és senki sem szóllott ellene. Azt pedig hogy az Előlülő a végzés kijelentését, a tanácskozások rendjén tul terjesztette volna ki, el nem ösmerem, s el sem is ösmérhetem, ha csak oly figyelmetlenséggel nem vádolnám magamat, mellyért küldőimnek bizonnyal felelettel tartoznék. Az egyszer kijelentett végzést a többség akaratjánál fogva szentnek kell tartani. (Megújul az előbbi zaj.)
ALNÁDOR: Midőn ily közös az akarat, hogy a végzést ujabb discussióba ne vegyük, annak gondolnám csak hódolni kell (tovább – tovább). Nagy és Deák nem ülnek le s igy a többiek sem.
SZINYEY: Ha tovább megy a tanácskozás jó, ha pedig valaki a conclusum ellen szóll, mi is fogunk rendre szóllani.
ELŐLÜLŐ: Nem tudom kinek van azon akaratja hogy a többségnek nem akar engedni, de ha úgy tetszik, ám legyen tessék szóllani.
DEÁK: Én teljesitem követi köteleségemet, s miután teljesitettem, a többségnek örömest engedek. Nem szándékom feszegetni, mi és miként történt, hanem kinyilatkoztatni kéntelen vagyok, ha én a tanácskozások nyomában kimondott általános végzést úgy érthettem volna, hogy a Commercialis munka második helyről, egyszerre negyedikre leszállitatik, annak bizonyal ellene szóllottam volna, mint hogy most is szóllok, s legitimatióm végett a napló könyvbe megjegyeztetni kérem, hogy én a Commercialét harmadik helyre kivántam.*
V. ö. Kónyi: Deák Ferenc beszédei, I. k. 12. l.
B. SZTOJKA kijelenti hogy a Conclusumban megnyugszik.
NAGY PÁL: Az előlülő iránti tisztelet minnyájunkkal közös érzés, de épen azért mivel őt sorainkban oly soká tiszteltük, meg fog bocsájtani, mert ösmeri a követi felelet terhét, látja hogy sok megyék vették a végzést más értelemben, de én nem gondolom hogy a dolog ugy állna, mint a Pesti követ mondotta hogy nem figyelmeztünk vólna, én gondolom hogy igen is figyelmeztünk, de mind a mellet, minden sértés nélkül mondhatjuk, hogy nem úgy értettük, s én azt hiszem volt is okunk nem úgy érteni, mert arra csak ugyan senki meg nem felel, hogy kerületi tanácskozásban kellett vólna annak initiáltatni, s az izenetbe is bé kellett vólna foglaltatni: hogy mi legyen a 3-ik mi a 4-ik. Ez nem történt, azt tehát a RR országos tanácskozás tárgyáúl ide fel nem hozták. Nem tagadom én, hogy a M[éltóságos] Előlülő minket a rescriptum sorára felszóllitott, de én ezt csak úgy értettem, a mint ezen felszóllitás előtt okoskodott, már pedig bölcs okoskodásai csak arrol szóllottak hogy a Juridicum elsőbbséget érdemel. Azt is bátran mondom, egyetlen egy követtől sem hallottam azt mutogattatni hogy a Commissariaticum elsőbb a Commerciálénál, és igy nem figyelmetlenség forgott fel részünkről, hanem elegendő alapunk volt, a végzést nem úgy érteni. S én csak ezt akartam kihozni, nem vitatom hogy ujra felvegyük, azt sem hogy nem a többség szerint történt a végzés, hanem jövendőre nézve kivánom, hogy ahol dismembratióra van szükség, ott a végzés conjunctive ne enunciáltassék, kivánom jövendőre azt is, hogy a Kerületi Előlülők a végzést mindég reassumálják (zúgás) – tessék venni: a mint tetszik, de én azt tartom, ha a praesesek ezt is reassumálták vólna, mi bizonnyal ellene mondottunk vala.
ALNÁDOR: Ha bé akarnék a discussióba ereszkedni, tudnék mindezekre felelni, s talán fog is némileg a diarium. Én a T[ekintetes] Rendeknek azon hatalmát, hogy az Előlülői kijelentést controllerizálhatják, felvehetik, igen nagyon tisztelem, de úgy tartom, önnön méltóságuk érzete kivánja, hogy azon kurta ideig mig ezen székben ülök, előlülői kijelentésemet, a kerületi praesidiumnak alája nem vetik.
SZUSITS: Utasitása által a Comercialéhoz lévén kötve, óvását legitimatiója végett, napló könyvbe iktattatni kéri. (A tovább-tovább szóra a követek lassanként le ülnek, csak nem legtovább áll Somsich Miklós az Allnádor testvére, végtére az itélő mester olvasni kezdvén, ő is leüll.) – BALOGH pedig idő jártatva, midőn már a nuncium felett folyt a tanácskozás, naplókönyvbe iktattatni kéré, hogy ő szóllásbeli szabadságától önként állott el, nem kénszeritésből, s csak azért mivel a conclusum megmaradván, többé mellette szóllani szükségesnek nem látta.
[II.] A Nuncium olvastatván, BENYOVSZKY a kereskedésre nézve ki jelentett azon elvet, hogy a Felség uralkodása alá tartozó minden országokat, örökös tartományokat egyenlőn boldogitandó viszonyosság kivántatik,* meg támadá; mivel ez által független országunk boldogságát, az örökös tartományok hasznának alája vettetni vélé. Állitván hogy Magyarországnak, a többi tartományokra intézett figyelem nélkül jusa van minden lehető comercialis kedvezéseket kivánni. SOMSICH védelmezte a reciprocitás elveit, – NAGY pedig azt felelé, hogy az egyenlőn boldogitó szót a kereskedésre nézve el nem fogadhatja, mert abbol az következnék: hogy Austriának szint anyit kell nyerni Magyarországbol mint viszont. – Ő a dolgot úgy látja hogy Magyar ország és Magyar király együt egy interessében fog alkudni a szomszéd örökös tartományokkal, mellyek mi reánk nézve idegenek, mi az ő hasznaikra ügyelni nem tartozunk, s mellyekről sarkalatos kötéseink azt mondják hogy: praeter bonam vicinitatem nihil tenemur Austriae. Ő Felségének tehát mint a független Magyar Nemzet Királyának kötelessége, számunkra minden mellesleg tekintet nélkül minden kedvezéseket eszközleni. – PÁZMÁNDY hasonló tekintetbe veszi, mintha a muszkával, törökkel alkudnánk, de bár melly idegen nemzettel alkuszunk is, mindeniknek lesz anyi esze, hogy maga hasznárol el nem felejtkezik. Ő tehát a reciprocitás mellet marad, mellyhez a RR egyébiránt is, minden egyenes, és mellesleges alkalommal hiven ragaszkodtak. – MAJTHÉNYI (Bars) nem tud nemzetet képzelni, melly önként reá álljon oly alkura, a melly nem kölcsönös viszonyosságon épül. Ő ezen viszonyosságon nem azt érti, hogy a mennyit fizet ő egy köböl életnek kiviteléért, annyit fizessen más a béhozatalért, hanem azt, hogy Ausztria inkább gyártó, Magyarország pedig inkább termesztő tartomány lévén ezen szempontbol egyenlitessék ki a kölcsönös viszonyosság. – NAGY ismét felel: s igaznak ösmeri ugyan hogy minden nemzet ön haszonra fog leginkább törekedni, ebből mindazáltal a kereskedési következmények hatásának tökélletes egyenlősége teljeséggel nem következik, mert látjuk hogy a független nemzetek egymás iránti kereskedői viszonyaikban itt nyerőleg, ott szenvedőleg állanak. Minden Nemzet ön jóvoltának öregbitésére használja a természet, s körülállás nyujtotta alkalmat. Azon gondolatban sem egyezik meg hogy Austriára nézve a gyártói mivekben kell a mérleg egyenlőségét keresni, mert ha kormányunk nem gátolna, rég lehetnének gyáraink, s a magyar király tartozik szem előtt tartani hogy nekünk gyáraink lehetnek, sőt legyenek is. Mindezeknél fogva a tökéletes viszonyosság idaeáját teljeséggel alá nem irhatja. HERTELENDY, PRÓNAY a viszonyosság mellet szóllottak, végre DÓKUS és utánna KÖLCSEY azzal vetének véget a vitatásoknak hogy az izenetnek ezen része már minap országos ülésben megállapitatott, s csupán a sorozat, és napidij iránti törvényjavalat lehetnek újabb vitatás tárgyai, az elsőt pedig oly kevéssé lehet ismét felmelegiteni, mint a kijelentett végzést nem lehetett.
V. ö. 323. l., 12. jegyzet.
E szerint meg hagyatván a szóba hozott pont, minthogy a minap megirott állapodás értelmében a napidij iránti törvény czikely felterjesztésének folytában, azon kérelem is béfoglaltatik a felirásba, hogy a jelen országgyülésén hozandó törvények nagy száma tekintetéből, ő felsége nem csak a dolog érdemére, hanem az ezennel felterjesztett, s jövendőben felterjesztendő törvény czikkelyek szavaira nézve is maga legfelsőbb akaratját oly elhatározólag méltóztassék kijelenteni, hogy a felirások, s királyi válaszok utján, ezekre nézve is, nyomban végső egyesség eszközöltessék. (Vagy is a dieta végére halasztani szokott Concertatio elmellőztessék.)* – Előbb SOMSICH s DUBRAVICZKY a Concertatio elmellőzését, a végzésekre kivánt, s a jelen izenetben is feltartott viszaléphetés szabadságával öszeütközésbe lenni itélvén, ha már a kettő közül valamellyiknek esni kell, inkább a regressust, mely a dietalis alkudozás természeténél fogva egyébiránt is felmarad; kivánták elhalgatni. – Utóbb maga az Előlülő ALNÁDOR is magáévá tette ezen ellenvetést, annálfogva a Concertatio elmellőzését csak a mostan felterjesztett törvényczikkelyre kivánta szoritatni, úgy vélekedvén hogy azon idaeát ily felületesen s közbenvetőleg minden rendszeres munkákra kiterjeszteni, talán nem a maga hellyén lenne. – Ezt PETROVAY és FEKETE is pártolák, s inkább készek valának a regressustol elállani, de Gyertyánffy, Niczky, Palóczy ellenkezése, kivált pedig NAGY PÁL azon észrevétele következésében, hogy az utólsó különség abban álljon, hogy recessus a tárgy velejéről, concertatio pedig stylusrol szóll, a többség maradott az izenet mellet. – NAGY bővebben is fejtegeté a regressus idaeáját, állitván: hogy midőn több ágakra oszló terjedékeny rendszeres munkárol van szó, szükség az egészt öszeegyeztetni, s ha később némi körülmények örlődnek ki, mellyek két állapodás között ellenkezést okoznának, azokat öszehangzásba hozni, s kiegyenliteni. Ő ezt oly természetesnek találja hogy azt kell hinnie a kormány nem fogta fel jól a dolgot, midőn a regressusban ellenkezett.
Az erre vonatkozó részt l. Iratok, I. k. 210. l.
Meg maradván tehát az izenetnek ezen pontja is, midőn a napidijakrol szólló pont kerülne visgálat alá PALÓCZY értesitette a RRket, hogy ámbár ő eredeti utasitása szerint ada nyilatkozott, hogy a Rendek ezen kérdésbe itt ne ereszkedjenek hanem azt a maga hellyére utasitsák, Borsod lelkes nemessége mindazáltal legközelébb küldött pótló utasitása szerint, a jelen országgyülési napidijaknak viselését egészen elvállalta. – BALASSA veszprémi káptalan követe küldői nevében jövendőre huzandó minden következtetés nélkül hasonlót jelentett. Mind a két előadást köztetszés koszorúzta.
A Honthi követ MAJTHÉNYI azon elvből indulván hogy jobb későn mint soha, minthogy a tárgy előbbi felvétele alkalmával jelen nem lehetett, kinyilatkoztatá, hogy küldőinek véleménye sokban külömbözik, nevezetesen azt igazságtalannak találják, hogy minden megye egyedül a maga követét fizesse. Kért tehát küldöttséget neveztetni, melly a körülményeket kimeritőleg egybevesse, s valamelly concurrentionalis pénztár tervét dolgozza ki. JUSTH és RUDITS emlékezteték követ urat, hogy ezen inditvány a tárgy eldöntése alkalmával előadatott, de el nem fogadtatott, s a dolog úgy mint az izenetben foglaltatik már országos végzésbe is ment, sajnálván: hogy követ úr a végzés ellen szóll. Ezen inditvány is elmellőztetvén tehát az ekép megállapitott izenet, felirási javaslat, és törvényczikely a fő Rendekhez által küldetett,* kik is azokat felolvastattván, közleiratra bocsájtatni rendelték.
A május 11-i, 44. országos ülés hivatalos jegyzőkönyvét l. Jegyzőkönyv, I. k. 401. s köv. l.
A vasárnap, Majus 12-én tartott kurta kerületi ülésnek az Allnádor névnapi megköszöntésére rendelt küldötség kinevezésén, s az Urbarialis törvényczikelyek szerkeztetése rendbeszedésének Desőffy kerületi jegyzőre lett bizatásán kivül, egyéb tárgya nem vala.
