A FRIGYLÁDA AZ ELLENSÉG KEZÉN
A FRIGYLÁDA AZ ELLENSÉG KEZÉN
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Sámuel első könyve 4.17
)
Ismeretlen német mester metszete (1670 körül)
Történt akkoriban, hogy a filiszteusok serege táborba szállt Izrael hadai ellen, és Eben-Ézer mellett megverték a zsidók hadinépét, négyezren maradtak holtan a csatatéren. Ekkor a nép vénei úgy határoztak, hogy Silóba küldenek az Úr frigyládájáért, hadd legyen közöttük, és harcoljon velük az Úr. Eljött hát a táborba a Szövetség szent ládája, vele érkezett Hofni és Pinkasz is. A nép olyan üdvrivalgással fogadta a frigyládát, hogy a föld is megrendült, és rémület szállta meg a filiszteusok szívét.
– Nem történt még ilyen, hogy egy isten a táborba száll! – mondogatták egymás közt. – Ez az az isten, aki Egyiptomból kiszabadította őket. Harcoljunk keményen, férfi módra, nehogy szolgáivá legyünk a zsidóknak, akik a mi szolgáink voltak eddig!
Megütköztek hát, és ismét megfutamították Izrael fiait, harmincezret pedig levágtak közülük. Hofni és Pinkasz, Éli fiai, elestek a harcban. Ellenség kezére került a szent láda is, a Szövetség ládája. Egy harcos a vereséget látván megszaggatta ruháit, hamut hintett a fejére, és meg sem pihenve futott egyenest Silóig. A városba érve hírül adta a szörnyű vereséget, és jajszóban tört ki egész Siló. Éli pedig, aki kilencvennyolc esztendős volt, s szemei már egészen elhomályosodtak, háza elé ült ki székébe nagy aggodalmában, s ott várta a híreket. Hallván a nagy jajveszékelést, tudakolta, mi történt. A követ elébe lépett, és így szólt:
– Szétverték Izraelt a filiszteusok, uram, igen sokakat megöltek a népből, a te két fiadat is, és elragadták az Úr ládáját!
Amint meghallotta Éli, mi történt a frigyládával, hátrahanyatlott székével, s a kapufélfának esve, nyakát szegte. Így teljesedett be, amit az Úr megjövendölt az Éli házát sújtó büntetésről.
A filiszteusok pedig diadalmenetben vitték a becses zsákmányt Asdód városába, és ott Dágon isten szentélyében helyezték el. Hanem másnapra kelve látták, hogy Dágon szobra arcra bukva fekszik a héberek szent ládája előtt. Felállították istenüket előbbi helyére, ám másnap ugyanúgy találták, de még feje és karjai is letörtek. Azonfelül is ránehezedett az Úr keze Asdódra, lakóit fekélyek borították el, és mindenfelé patkányok garázdálkodtak a városban. Úgy döntöttek ezért, hogy átviszik a frigyládát Gát városába. Hanem a fekély ott is lesújtott a város lakóira, és megjelentek a patkányok is. Gátból ekkor Ekronba küldték a szent ládát, hanem Ekron lakói hallani sem akartak róla, hogy befogadják. Összehívták a filiszteusok fejedelmeit, és követelték tőlük, hogy vigyék vissza Izrael istenének ládáját a földre, ahonnan elhozták. A fejedelmek erre hívták a papokat és jövendőmondókat, és megkérdezték őket, hogyan juttathatnák vissza a zsákmányt, amely annyi csapást hozott rájuk, ha nem akarják további csapásoknak kitenni magukat.
– Ne magában küldjétek vissza – mondották azok –, hanem engesztelő ajándékkal együtt, s akkor talán elhárulnak rólatok a csapások. Készítsétek el a fekélynek a mását és a patkánynak a mását aranyból, de ötszörösen, az öt filiszteus város nevében, s ezeket is tegyétek a láda mellé. Készítsetek továbbá újdonatúj szekeret, s két nemrég ellett tehenet fogjatok eléje, borjaikat pedig kössétek meg az istállóban. Tegyétek fel a ládát és az engesztelő ajándékot a szekérre, s bocsássátok útnak a teheneket. Ha megindulnak, és a Bét-Semesbe vivő útra térnek, akkor megtudjátok, hogy valóban Izrael istene sújtott volt benneteket, de ha nem, akkor nincs része csapásaitokban, csupán a véletlennek köszönhetitek.
Mindenben úgy tettek, ahogy a papok tanácsolták. A tehenek megindultak, hiába bőgtek borjaik az istállóban, és egyenest a Bét-Semesbe vivő útra tértek. A filiszteus fejedelmek eddig követték a szekeret, majd hazatértek városaikba. A tehenek pedig mentek tovább, se jobbra, se balra le nem tértek az útról, és hangosan bőgtek közben.
Bét-Semes határában aratták a búzát. A város lakói boldogan látták, hogy csodás módon visszatért a szent láda, amely hét hónapig volt a körülmetéletlenek földjén; a szekér farészeit felvágták, s tüzén feláldozták a két tehenet az Úrnak. Néhányan azonban a ládába tekintettek, ezért az Úr lesújtott a város lakói közül hetven embert. Ekkor Bét-Semes lakói Kirját-Jeárimba üzentek:
– Ti vagytok méltók rá, hogy az Úrnak hajlékot adjatok!
És eljöttek Kirját-Jeárim lakói, elvitték a frigyládát, és ott a város határán álló dombon, Ábinádáb házában helyezték el. Ott is maradt egészen Dávid idejéig.
