Zsolt. 95.
Zsolt. 95.
Buzdítás Isten dicséretére, s az Isten ellen támadók dorgálása.
Zsolt. 95,1
Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; [Zsolt. 33,1.] vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!
Zsolt. 95,2
Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.
Zsolt. 95,3
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden [Zsolt. 86,8.] istenen felül.
Zsolt. 95,4
A kinek kezében vannak a földnek mélységei, [Zsolt. 24,1. 2.] és a hegyeknek magasságai is az övéi.
Zsolt. 95,5
A kié a tenger, és ő alkotta [1 Móz. 1,9. 10.] is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.
Zsolt. 95,6
Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk [Zsolt. 100,3.] előtt!
Zsolt. 95,7
Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő [Zsolt. 79,13.] legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.
Zsolt. 95,8
Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a [2 Móz. 17,1.] pusztában:
Zsolt. 95,9
A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én [2 Móz. 6,17-21. 10. 22. 23.] cselekedetemet.
Zsolt. 95,10
Negyven [4 Móz. 14,22. 34. Zsid. 3,17.] esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!
Zsolt. 95,11
A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én [4 Móz. 14,21-23. Zsid. 4,3.] nyugalmam helyére.
