Zsolt. 73.
Zsolt. 73.
Vigasztalás a gonoszok szerencsés állapota ellen.
Zsolt. 73,1
Aszáf zsoltára.
Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta [Zsolt. 18,17-27.] szívűek.
Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta [Zsolt. 18,17-27.] szívűek.
Zsolt. 73,2
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
Zsolt. 73,3
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván [Jób 21,7-15.] a gonoszok jó szerencséjét.
Zsolt. 73,4
Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
Zsolt. 73,5
A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
Zsolt. 73,6
Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
Zsolt. 73,7
A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
Zsolt. 73,8
Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek [Zsolt. 31,19. 94,3-7.] fennhéjázással.
Zsolt. 73,9
Az égre tátogatják [Jób 21,14. 15.] szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
Zsolt. 73,10
Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
Zsolt. 73,11
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
Zsolt. 73,12
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
Zsolt. 73,13
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, [Jób 9,13-31. Malak. 3,14. 15.] és mostam ártatlanságban kezeimet;
Zsolt. 73,14
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
Zsolt. 73,15
Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
Zsolt. 73,16
Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
Zsolt. 73,17
Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak [Jób 21,16-20.] sorsát.
Zsolt. 73,18
Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
Zsolt. 73,19
Mind elpusztulnak [Jób 20,7-11. Zsolt. 37,2.] egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
Zsolt. 73,20
Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
Zsolt. 73,21
Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
Zsolt. 73,22
Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
Zsolt. 73,23
De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
Zsolt. 73,24
Tanácsoddal [Zsolt. 32,8.] igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
Zsolt. 73,25
Kicsodám van az egekben? Náladnál [Zsolt. 16,11. 32,10.] egyébben nem gyönyörködöm e földön!
Zsolt. 73,26
Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
Zsolt. 73,27
Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
Zsolt. 73,28
De én? Isten közelsége oly [Zsolt. 18,26. 27.] igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
