Zsolt. 71.
Zsolt. 71.
Szabadításért való könyörgés.
Zsolt. 71,1
Te benned bízom, [Zsolt. 125,1.] Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
Zsolt. 71,2
A te igazságod [Zsolt. 31,2. Dán. 9,16.] szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
Zsolt. 71,3
Légy [Péld. 18,10.] sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.
Zsolt. 71,4
Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!
Zsolt. 71,5
Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én [Zsolt. 22,10. 11.] bizodalmam gyermekségemtől fogva!
Zsolt. 71,6
Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
Zsolt. 71,7
Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.
Zsolt. 71,8
Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.
Zsolt. 71,9
Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!
Zsolt. 71,10
Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt [Zsolt. 64,6. 7.] tanácskoznak,
Zsolt. 71,11
Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
Zsolt. 71,12
Oh Isten, ne távozzál [Zsolt. 70,2. 4.] el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!
Zsolt. 71,13
Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
Zsolt. 71,14
Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
Zsolt. 71,15
Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a [Zsolt. 139,17.] te szabadításodat, mert számát sem tudom.
Zsolt. 71,16
Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; [Zsolt. 3,6. 7.] csak a te igazságodról emlékezem!
Zsolt. 71,17
Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
Zsolt. 71,18
Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem [Zsolt. 18,1-51.] a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.
Zsolt. 71,19
Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
Zsolt. 71,20
A ki sok bajt és [Zsolt. 18,1. 19. 44. 49,16. 80,13.] nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.
Zsolt. 71,21
Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.
Zsolt. 71,22
Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
Zsolt. 71,23
Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem [Zsolt. 63,6-8.] is, a melyet megváltottál.
Zsolt. 71,24
Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.
