Zsolt. 69.
Zsolt. 69.
A nagy nyomorúságban sinlődő ember esedezése és reménysége.
Zsolt. 69,1
Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé.
Zsolt. 69,2
Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek [Zsolt. 40,3.] lelkemig hatottak.
Zsolt. 69,3
Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat [Zsolt. 42,8.] elborít engem.
Zsolt. 69,4
Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt [Zsolt. 22,3. Jób 17,6.] a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
Zsolt. 69,5
Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
Zsolt. 69,6
Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
Zsolt. 69,7
Ne szégyenüljenek [Zsolt. 40,17.] meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
Zsolt. 69,8
Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
Zsolt. 69,9
Atyámfiai előtt [Jób 19,13-17.] idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
Zsolt. 69,10
Mivel a te házadhoz való féltő szeretet [Zsolt. 119,139. Ján. 7,17.] emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai [Róm. 15,3.] hullanak reám.
Zsolt. 69,11
Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
Zsolt. 69,12
Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
Zsolt. 69,13
A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
Zsolt. 69,14
Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, [Ésa. 49,8.] oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
Zsolt. 69,15
Ments ki engem az [Zsolt. 18,17. 18.] iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
Zsolt. 69,16
Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
Zsolt. 69,17
Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
Zsolt. 69,18
És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; [Zsolt. 102,3.] mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
Zsolt. 69,19
Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg [Zsolt. 22,12.] azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Zsolt. 69,20
Te tudod az én [Zsolt. 35,21. 41,6. 9.] gyalázatomat, szégyenemet [Zsolt. 42,11.] és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
Zsolt. 69,21
A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
Zsolt. 69,22
Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban [Máté 27,34.] eczettel itatnak vala engem.
Zsolt. 69,23
Legyen az ő [Róm. 11,19.] asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
Zsolt. 69,24
Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
Zsolt. 69,25
Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
Zsolt. 69,26
Legyen az ő [Csel. 1,20.] palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
Zsolt. 69,27
Mert a kit te megvertél, azt [Zsolt. 109,15. 16.] üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
Zsolt. 69,28
Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
Zsolt. 69,29
Töröltessenek ki az élők [Zsolt. 109,15.] könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
Zsolt. 69,30
Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
Zsolt. 69,31
Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
Zsolt. 69,32
És kedvesebb [Zsolt. 51,18. 19.] lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
Zsolt. 69,33
Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; [Zsolt. 22,27. 70,5.] ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
Zsolt. 69,34
Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
Zsolt. 69,35
Dicsérjék őt az [Zsolt. 148,1. Ésa. 49,13.] egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
Zsolt. 69,36
Mert megtartja Isten [Zsolt. 51,20.] a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
Zsolt. 69,37
És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
