Zsolt. 64.
Zsolt. 64.
Panaszkodás és könyörgés az ellenség ellen.
Zsolt. 64,1
Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
Zsolt. 64,2
Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet.
Zsolt. 64,3
Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől.
Zsolt. 64,4
A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; [Zsolt. 52,4. 5.] irányozzák nyilokat, keserű beszédöket.
Zsolt. 64,5
Hogy lövöldözzék [Zsolt. 11,2.] titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.
Zsolt. 64,6
Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket?
Zsolt. 64,7
Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.
Zsolt. 64,8
De meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl [Péld. 6,15.] üt rajtok sebet.
Zsolt. 64,9
És megejtik őket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki őket látja.
Zsolt. 64,10
Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.
Zsolt. 64,11
Örvendeni fog az [Zsolt. 33,1.] igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívűek.
