Zsolt. 6.
Zsolt. 6.
Gyógyulásért való könyörgés.
Zsolt. 6,1
Az éneklőmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára.
Zsolt. 6,2
Uram, ne feddj [Zsolt. 38,2.] meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.
Zsolt. 6,3
Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!
Zsolt. 6,4
Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?
Zsolt. 6,5
Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;
Zsolt. 6,6
Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsőít téged?
Zsolt. 6,7
Elfáradtam [Jób. 7,3. 4.] sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.
Zsolt. 6,8
Szemem a bánattól [Zsolt. 31,10. Jób. 17,6.] elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.
Zsolt. 6,9
Távozzatok tőlem mind, ti [Zsolt. 101,7. 8.] bűnt cselekedők, mert meghallgatja [Zsolt. 3,4-6.] az Úr az én siralmam szavát.
Zsolt. 6,10
Meghallgatja az Úr az én [Zsolt. 10,17.] könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat.
Zsolt. 6,11
Megszégyenül [Zsolt. 35,4. 40,15.] majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen.
