Zsolt. 52.
Zsolt. 52.
Dávid Dóeg ellen panaszkodik.
Zsolt. 52,1
Az éneklőmesternek; Dávid tanítása;
Zsolt. 52,2
Mikor az Idumeus [1 Sám. 21,7. 22,9. 10.] Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be.
Zsolt. 52,3
Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!
Zsolt. 52,4
Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az [Zsolt. 12,4.] éles olló, te álnokságnak mestere!
Zsolt. 52,5
Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.
Zsolt. 52,6
Szeretsz minden ártalmas beszédet, és az álnok nyelvet.
Zsolt. 52,7
Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élők földéről. Szela.
Zsolt. 52,8
És látják ezt az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:
Zsolt. 52,9
Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erősségévé, hanem [Jer. 49,4.] az ő gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az ő gonoszságában volt!
Zsolt. 52,10
Én pedig mint zöldelő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké.
Zsolt. 52,11
Áldlak téged örökké, hogy így cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos vagy, a te híveid előtt.
