Zsolt. 22.
Zsolt. 22.
Jövendölés a Messiás szenvedéséről és dicsőségéről.
Zsolt. 22,1
Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.
Zsolt. 22,2
Én Istenem, [Máté 27,46. Márk 15,34.] én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
Zsolt. 22,3
Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz [Jób 19,7.] meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
Zsolt. 22,4
Pedig te szent vagy, [1 Kir. 9,3.] a ki Izráel dícséretei között lakozol.
Zsolt. 22,5
Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
Zsolt. 22,6
Hozzád kiáltottak [Zsolt. 107,6.] és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Zsolt. 22,7
De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata. [Ésa. 53,2. 3. Máté 27,39. 40. 43.]
Zsolt. 22,8
A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják [Zsolt. 109,24. 25.] fejöket:
Zsolt. 22,9
Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, [Zsolt. 42,4.] hiszen gyönyörködött benne!
Zsolt. 22,10
Mert te hoztál ki [Zsolt. 71,6.] engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
Zsolt. 22,11
Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te [Zsolt. 31,15. Ésa. 49,1.] voltál Istenem.
Zsolt. 22,12
Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
Zsolt. 22,13
Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán [Józs. 17,5. Ámós 4,4.] bikái.
Zsolt. 22,14
Feltátották [Máté 27,22.] rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
Zsolt. 22,15
Mint a víz, úgy [Zsolt. 40,13.] kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
Zsolt. 22,16
Erőm kiszáradt, [Zsolt. 32,4. 102,4-6.] mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
Zsolt. 22,17
Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok [Ján. 19,18. Jel. 1,7.] serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
Zsolt. 22,18
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak [vers 8. 9.] néznek s bámulnak rám.
Zsolt. 22,19
Megosztoznak ruháimon, [Ján. 19,23. 24.] és köntösömre sorsot vetnek.
Zsolt. 22,20
De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
Zsolt. 22,21
Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet [vers 17. Zsolt. 40,14.] a kutyák körmeiből.
Zsolt. 22,22
Ments meg engem [Zsolt. 58,7.] az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
Zsolt. 22,23
Hadd hirdessem [Zsolt. 116,12-14. Zsid. 2,11. 12.] nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
Zsolt. 22,24
Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek [Zsolt. 32,1. 139,19. 20.] őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
Zsolt. 22,25
Mert nem veti meg [Zsolt. 9,13. 40,18.] és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
Zsolt. 22,26
Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom [Zsolt. 56,13. 14.] azok előtt, a kik félik őt.
Zsolt. 22,27
Esznek [vers 25. Ésa. 65,13.] a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
Zsolt. 22,28
Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld [Zsolt. 72,11. Malak. 1,11.] minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
Zsolt. 22,29
Mert az Úré a [Zsolt. 24,1. 2.] királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
Zsolt. 22,30
Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
Zsolt. 22,31
Őt szolgálják [Zsolt. 110,2. 3.] a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
Zsolt. 22,32
Eljőnek s hirdetik [Zsolt. 69,37. 102,29.] az ő igazságát az ő utánok való népnek, [Zsolt. 52,11.] hogy ezt cselekedte!
