Zsolt. 139.
Zsolt. 139.
Az Isten mindentudásának és mindenütt jelenvalóságának háládatos emlegetése.
Zsolt. 139,1
Az éneklőmesternek, Dávid [2 Sám. 23,1.] zsoltára.
Uram, megvizsgáltál engem, [Zsolt. 17,3. Jer. 12,3.] és ismersz.
Uram, megvizsgáltál engem, [Zsolt. 17,3. Jer. 12,3.] és ismersz.
Zsolt. 139,2
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Zsolt. 139,3
Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Zsolt. 139,4
Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted [Zsolt. 44,22.] azt Uram!
Zsolt. 139,5
Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Zsolt. 139,6
Csodálatos előttem e tudás, magasságos, [Zsolt. 92,6.] nem érthetem azt.
Zsolt. 139,7
Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Zsolt. 139,8
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek [Ámós 9,2.] ágyat, ott is jelen vagy.
Zsolt. 139,9
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Zsolt. 139,10
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
Zsolt. 139,11
Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
Zsolt. 139,12
A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség [vers 2. 4.] olyan, mint a világosság.
Zsolt. 139,13
Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Zsolt. 139,14
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
Zsolt. 139,15
Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban [Jób 10,10-12.] formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
Zsolt. 139,16
Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Zsolt. 139,17
És nékem milyen kedvesek a [Zsolt. 40,6. 71,15.] te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
Zsolt. 139,18
Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Zsolt. 139,19
Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
Zsolt. 139,20
A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
Zsolt. 139,21
Ne [Zsolt. 101,4-8. Jel. 2,6.] gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Zsolt. 139,22
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
Zsolt. 139,23
Vizsgálj [Zsolt. 26,2.] meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Zsolt. 139,24
És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
