Zsolt. 138.
Zsolt. 138.
A kegyelmes és hűséges Isten magasztalása.
Zsolt. 138,1
Dávidé.
Magasztallak téged [Zsolt. 9,2.] teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek [Zsolt. 82,1. 6.] előtt.
Magasztallak téged [Zsolt. 9,2.] teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek [Zsolt. 82,1. 6.] előtt.
Zsolt. 138,2
Szent templomod [Zsolt. 132,7.] felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.
Zsolt. 138,3
Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.
Zsolt. 138,4
Magasztal téged, Uram, e földnek minden [Zsolt. 68,32. 33.] királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,
Zsolt. 138,5
És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!
Zsolt. 138,6
Noha felséges az Úr, mégis meglátja az [Zsolt. 113,6-8. Ésa. 66,2.] alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.
Zsolt. 138,7
Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod [Zsolt. 18,5. 6. 16,17.] kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.
Zsolt. 138,8
Elvégzi [Zsolt. 57,3. Fil. 1,6.] értem [2 Sám. 3,18. 7,12. 16.] az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!
