Zsolt. 121.
Zsolt. 121.
Az Istenben bízó lélek reménysége.
Zsolt. 121,1
Grádicsok éneke.
Szemeimet [Zsolt. 123,1.] a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.
Szemeimet [Zsolt. 123,1.] a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.
Zsolt. 121,2
Az én segítségem az Úrtól [1 Móz. 1,1. Zsolt. 124,8.] van, a ki teremtette az eget és földet.
Zsolt. 121,3
Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad [vers 4. Ésa. 27,3.] el a te őriződ.
Zsolt. 121,4
Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője!
Zsolt. 121,5
Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felől.
Zsolt. 121,6
Nappal a nap meg nem szúr [2 Móz. 13,21. 22. 14,19. 20. 24.] téged, sem éjjel a hold.
Zsolt. 121,7
Az Úr megőriz téged minden gonosztól, [Zsolt. 91,6-10.] megőrzi a te lelkedet.
Zsolt. 121,8
Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!
