Zsolt. 120.
Zsolt. 120.
A békességszerető ember panasza a gyűlölködők ellen.
Zsolt. 120,1
Grádicsok éneke.
Nyomorúságomban [Zsolt. 18,5-7. 50-15.] az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.
Nyomorúságomban [Zsolt. 18,5-7. 50-15.] az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.
Zsolt. 120,2
Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól [1 Sám. 24,10.] és a csalárd nyelvtől!
Zsolt. 120,3
Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!
Zsolt. 120,4
Vitéznek hegyes [Zsolt. 52,4-6.] nyilait fenyőfa parázsával.
Zsolt. 120,5
Jaj nékem, hogy [2 Sám. 26,19.] Mésekben bujdosom [1 Móz. 10,2.] és a Kédár [1 Móz. 15,12-15. Ezék. 27,21.] sátrai közt lakom!
Zsolt. 120,6
Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!
Zsolt. 120,7
Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.
