2 Sám. 2.
2 Sám. 2.
Dávid királylyá tétetik a Júda házán; Isbóset pedig Abner által a többi Izráelitákon.
2 Sám. 2,1
Ezek után lőn, hogy megkérdezé Dávid az [1 Sám. 30,8.] Urat, mondván: Felmenjek-é Júdának valamelyik városába? Kinek felele az Úr: Menj fel. És monda Dávid: Hová menjek? Felele: Hebronba.
2 Sám. 2,2
Felméne azért oda Dávid és az ő két felesége is, Ahinoám, a Jezréelből való, és [1 Sám. 25,42. 43.] Abigail, a Karmelből való, Nábál felesége.
2 Sám. 2,3
És embereit is, [1 Sám. 23,13.] a kik vele valának, felvivé Dávid, kit-kit a maga házanépével, és lakának Hebron városaiban.
2 Sám. 2,4
És eljövének Júda férfiai, és ott felkenék Dávidot királynak a Júda házán. Mikor pedig megjelentették Dávidnak, mondván: A Gileádból való Jábes emberei voltak azok, [1 Sám. 31,12. 13.] kik eltemették Sault;
2 Sám. 2,5
Követeket külde Dávid a Gileádból való Jábes embereihez, és ezt izené néki: Áldottak [Ruth 2,20.] vagytok ti az Úrtól, kik ezt az irgalmasságot cselekedtétek a ti uratokkal, Saullal, hogy eltemettétek;
2 Sám. 2,6
Annakokáért most az Úr cselekedjék veletek irgalmasságot és igazságot; sőt én is ezt a jót teszem veletek, hogy ezt cselekedtétek;
2 Sám. 2,7
Most azért a ti kezeitek erősödjenek meg, és legyetek erős férfiak, mert megholt a ti uratok Saul, és immár engem felkent királynak Júda háza önmagán.
2 Sám. 2,8
Abner pedig, a Nér fia, a ki Saulnak fővezére [1 Sám. 14,50.] vala, felvevé Isbósetet, a Saul fiát, és [Józs. 13,24. 26.] elvivé Mahanáimba.
2 Sám. 2,9
És királylyá tette őt Gileádon, Asuron és Jezréel városán, és az Efraim és Benjámin nemzetségein, és az egész Izráelen.
2 Sám. 2,10
Negyven esztendős vala Isbóset, Saul fia, mikor uralkodni kezde Izráelen, és két esztendeig uralkodék. Csak Júdának háza követé Dávidot.
2 Sám. 2,11
Lőn pedig az időnek száma, míg Dávid király volt Hebronban Júdának házán, hét [1 Kir. 2,11.] esztendő és hat hónap.
2 Sám. 2,12
És elméne Abner, a Nér fia, és Isbósetnek, a Saul fiának szolgái Mahanáimból [Józs. 10,12.] Gibeonba.
2 Sám. 2,13
Joáb is Sérujának fia, és a Dávid szolgái elmenvén, összetalálkozának azokkal a Gibeon halastavánál, és maradának ezek a halastón innét, amazok pedig a halastón túl.
2 Sám. 2,14
Akkor monda Abner Joábnak: Nosza álljanak elő néhányan az ifjak, és viaskodjanak előttünk. És monda Joáb: Hát álljanak elő.
2 Sám. 2,15
Felkelének azért és egyenlő számban általmenének a Benjámin nemzetéből és a Saul fiának, Isbósetnek seregéből tizenketten, és a Dávid szolgái közül is tizenketten.
2 Sám. 2,16
És kiki az ő társának fejét megragadá, és fegyverét oldalába üté; és egyenlőképen mind elhullának; és nevezék azt a mezőt Helkáth-Hassurimnak, mely Gibeonban van.
2 Sám. 2,17
És felette erős harcz lőn azon a napon, [vers 12.] és megvereték Abner és az Izráel népe a Dávid szolgái által.
2 Sám. 2,18
Három fia vala pedig [1 Krón. 2,16.] ott Sérujának: Joáb, [1 Sám. 26,7. 8.] Abisai és Asáel; Asáel pedig könnyű lábú vala, mint egy vadkecske, mely a mezőn lakik.
2 Sám. 2,19
És Asáel üldözé Abnert; és se jobbfelé, se balfelé nem tére ki Abner után való futásában.
2 Sám. 2,20
Hátratekintvén pedig Abner, monda: Te vagy-é Asáel? Felele: Én vagyok.
2 Sám. 2,21
És monda néki Abner: Térj másfelé, vagy jobbkézre vagy balkézre, és fogj meg egyet az ifjak közül, és foszd ki őt mindenéből; de Asáel nem akarta őt elhagyni.
2 Sám. 2,22
Ismét monda Abner Asáelnek: Menj el hátam mögül. Miért verjelek téged a földhöz? És micsoda orczával menjek Joábhoz, a te bátyádhoz?
2 Sám. 2,23
Mikor azért semmiképen nem akart eltérni, általüté [rész 3,27.] őt Abner a dárda végével, az ötödik oldalcsontja között, és hátul jöve ki a dárda; és elesék azon a helyen, és ugyanott meghala. És lőn, hogy mindazok, a kik arra a helyre érkezének, a hol Asáel elesett és meghalt vala, megállának.
2 Sám. 2,24
Joáb pedig és Abisai [vers 18.] tovább üldözék Abnert; és midőn a nap lement, elérkezének az Amma halmára, mely Giah átellenében vala, a Gibeon pusztája melletti úton.
2 Sám. 2,25
Akkor egybegyülekezének az Abner után való Benjámin fiai, egy csoportot alkotva, és megállának egy halomnak tetején.
2 Sám. 2,26
És kiálta Abner Joábnak, és monda: Vajjon szűntelenül öldökölnie kell-é a fegyvernek? Nem tudod-é, hogy siralmas lesz ennek a vége? És meddig nem mondod a népnek, hogy térjenek vissza testvéreiknek hátukról?
2 Sám. 2,27
És monda Joáb: Él az Isten, hogy ha te nem szólottál volna, bizony már reggel eltávozott volna a nép, és nem kergette volna az ő atyjafiait.
2 Sám. 2,28
Trombitát fuvata azért Joáb, és megálla az egész nép, és nem üldözék tovább Izráelt, és nem harczolának tovább.
2 Sám. 2,29
Abner pedig és az ő vitézei azon az egész éjszakán mennek vala a mezőségen, és általkelének a Jordánon, és az egész vidéket bejárván, [vers 8. 9.] jutának Mahanáimba.
2 Sám. 2,30
Joáb pedig megtérvén Abner üldözéséből, összegyűjté az egész népet, és hiányozának Dávid szolgái közül tizenkilenczen és [vers 23.] Asáel.
2 Sám. 2,31
A Dávid szolgái pedig Benjámin nemzetéből, az Abner szolgái közül háromszázhatvan embert ölének meg, a kik meghalának.
2 Sám. 2,32
És felvevén Asáelt, eltemeték őt atyjának sírboltjában, mely Bethlehemben vala. Joáb pedig és az ő vitézei egész éjjel menve, Hebronban virradának [vers 11.] meg.
