2 Sám. 1.
2 Sám. 1.
Dávidnak Saul és Jonathán haláláról való siralmas éneke.
2 Sám. 1,1
És lőn Saul halála után, mikor Dávid visszatért az Amálekiták legyőzéséből, és [1 Sám. 30,1. 17. 26.] Dávid két napig Siklágban időzött:
2 Sám. 1,2
Ímé a harmadik napon egy férfi jöve a táborból Saultól, és az ő ruhái megszaggatva valának, [rész 28,4.] fején pedig föld vala; és a mikor Dávidhoz ért, leesék a földre, és meghajtá magát.
2 Sám. 1,3
Monda pedig néki Dávid: Honnét jössz? Felele néki: Az Izráel táborából szaladék el.
2 Sám. 1,4
Monda néki Dávid: Mondd meg kérlek nékem, mint lőn a dolog? Ő pedig felele: Megfutamodék a nép a harczból, és a nép közül nagy sokaság esett el, és meghalának. Sőt Saul is és [1 Sám. 31,2.] Jonathán az ő fia meghalának.
2 Sám. 1,5
Dávid pedig mondá az ifjúnak, ki néki ezt elbeszélé: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és Jonathán az ő fia?
2 Sám. 1,6
Felele az ifjú, ki a hírt hozta: Történetből felmenék a Gilboa hegyére, és ímé Saul [1 Sám. 31,4.] az ő dárdájára támaszkodott vala, és ímé a szekerek és lovagok utólérék őtet.
2 Sám. 1,7
Hátratekintvén pedig Saul, megláta engem és szólíta, és mondék: Ímhol vagyok én.
2 Sám. 1,8
Monda pedig nékem: Ki vagy te? Felelék néki: Amálekita vagyok.
2 Sám. 1,9
Akkor monda nékem: Kérlek állj mellém és ölj meg engem, mert dermedtség fogott el engem, [vers 6.] pedig a lélek még teljesen bennem van.
2 Sám. 1,10
Annakokáért én mellé állván, megölém őtet, mert tudtam, hogy meg nem él, miután elesett, és elhozám a koronát, mely az ő fején vala, és az aranypereczet, mely az ő karján volt, és azokat ímé ide hoztam az én uramnak.
2 Sám. 1,11
Akkor megragadá Dávid a maga ruháit és [rész 3,31. 1 Móz. 37,29.] megszaggatá, úgyszintén a többi emberek is, a kik ő vele valának.
2 Sám. 1,12
És nagy zokogással sírának, és bőjtölének [1 Sám. 31,13.] mind estvéig, Saulon és Jonathánon, az ő fián, és az Úrnak népén és Izráelnek házán, mivelhogy fegyver által hullottak el.
2 Sám. 1,13
És monda Dávid az ifjúnak, a ki ezt elbeszélé néki: Honnét való vagy te? Felele: Egy jövevény Amálekita férfi fia vagyok.
2 Sám. 1,14
Ismét monda néki Dávid: Hogy nem féltél felemelni kezedet [1 Sám. 24,6. 7. 26,9.] az Úr felkentjének elvesztésére?
2 Sám. 1,15
És szólíta Dávid egyet az ő szolgái közül, kinek monda: Jőjj elő és öld meg [rész 4,12.] őt. Ki általüté azt, és meghala.
2 Sám. 1,16
És monda néki Dávid: A te véred legyen a te fejeden: mert a tennen nyelved vallása bizonyságot tesz ellened, mondván: Én öltem [vers 10.] meg az Úrnak felkentjét.
2 Sám. 1,17
És keservesen síra Dávid ilyen sírással, [vers 19. 27.] Saulon és Jonathánon, az ő fián,
2 Sám. 1,18
És monda (íjdal ez, hogy megtanulják Júda fiai, mely be van írva a [1 Sám. 31,3.] Jásár könyvébe):
2 Sám. 1,19
Izráel! a te ékességed elesett halmaidon: miként hullottak el a hősök!
2 Sám. 1,20
Meg ne mondjátok [1 Sám. 27,3. 5. Mik. 1,10.] Gáthban, ne hirdessétek Askelon utczáin, hogy ne örvendjenek a Filiszteusok leányai, és ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai.
2 Sám. 1,21
Gilboa [vers 6.] hegyei, se harmat, se eső ti reátok ne szálljon, és mezőtök ne teremjen semmi áldozatra valót; mert ott hányatott el az erős vitézek paizsa, Saulnak paizsa, mintha meg nem kenettetett volna [1 Sám. 10,1.] olajjal.
2 Sám. 1,22
A megöletteknek vérétől és a hősöknek kövérétől Jonathán kézíve hátra nem [1 Sám. 14,13.] tért, és a Saul fegyvere hiába nem járt.
2 Sám. 1,23
Sault és Jonathánt, a kik egymást szerették [1 Sám. 20,2.] és kedvelték míg éltek, a halál sem szakította el; a saskeselyűknél gyorsabbak és az oroszlánoknál erősebbek valának.
2 Sám. 1,24
Izráel leányai! sirassátok Sault, ki karmazsinba öltöztetett gyönyörűen, és aranynyal ékesíté fel ruhátokat.
2 Sám. 1,25
Oh, hogy elhullottak a hősök a harczban! Jonathán halmaidon esett el!
2 Sám. 1,26
Sajnállak testvérem, Jonathán, kedves [1 Sám. 18,1. 20,41. 23,16. 17.] valál nékem nagyon, hozzám való szereteted csudálatra méltóbb volt az asszonyok szerelménél.
2 Sám. 1,27
Oh, hogy elhullottak a hősök! És elvesztek a hadi szerszámok!
