Róm. 7.
Róm. 7.
A megigazultak és a törvény.
Róm. 7,1
Avagy nem tudjátok-é atyámfiai, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény uralkodik az emberen, a míg él?
Róm. 7,2
Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal [1 Kor. 7,10. 39.] a férj, felszabadul az asszony a férj törvénye alól.
Róm. 7,3
Azért tehát az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más férfihoz megy; [Mát. 19,9.] ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy.
Róm. 7,4
Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste [Gal. 2,19. 20.] által, hogy legyetek máséi, azéi, a ki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.
Róm. 7,5
Mert mikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek [rész 6,21.] a halálnak;
Róm. 7,6
Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, a mely által lekötve tartattunk; [rész 6,2.] hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában.
Róm. 7,7
Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a [2 Móz. 20,17.] törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad.
Róm. 7,8
De a bűn alkalmat vévén, a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot; mert törvény nélkül holt a bűn.
Róm. 7,9
Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn,
Róm. 7,10
Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem [3 Móz. 18,5. Ezék. 20,11. 13.] halálomra van.
Róm. 7,11
Mert a bűn alkalmat vévén, ama parancsolat által megcsalt engem, és megölt általa.
Róm. 7,12
Azért ám a törvény szent, [1 Tim. 1,8.] és a parancsolat szent és igaz és jó.
Róm. 7,13
Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn az, hogy megtessék a bűn, mely a jó által nékem halált szerez, hogy felette igen bűnös legyen a bűn a parancsolat által.
Róm. 7,14
Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én [rész 8,3.] testi vagyok, a bűn alá rekesztve.
Róm. 7,15
Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem.
Róm. 7,16
Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.
Róm. 7,17
Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.
Róm. 7,18
Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; [1 Móz. 6,5. 8,21. Zsolt. 51,7.] mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.
Róm. 7,19
Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.
Róm. 7,20
Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn. [vers 17.]
Róm. 7,21
Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem. [Jób. 14,4. Zsolt. 51,7.]
Róm. 7,22
Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;
Róm. 7,23
De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, [Gal. 5,17.] és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.
Róm. 7,24
Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?
Róm. 7,25
Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.
