Róm. 4.
Róm. 4.
Hit által való megigazulás. Ábrahám hite.
Róm. 4,1
Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi atyánk nyert volna test szerint?
Róm. 4,2
Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt.
Róm. 4,3
Mert mit mond az írás: Hitt [1 Móz. 15,6. Gal. 3,6.] pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az ő néki igazságul.
Róm. 4,4
Annak pedig, a ki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint; [Mát. 20,7. 14.]
Róm. 4,5
Ellenben annak, a ki nem munkálkodik, hanem hisz abban, a ki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul. [rész 3,28.]
Róm. 4,6
A mint Dávid is boldognak mondja azt az embert, a kinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül.
Róm. 4,7
Boldogok, a kiknek megbocsáttattak az [Zsolt. 32,1. 2.] ő hamisságaik, és a kiknek elfedeztettek az ő bűneik.
Róm. 4,8
Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít.
Róm. 4,9
Ez a boldogság tehát a zsidónak, vagy a pogánynak is tulajdoníttatik-é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdoníttaték igazságul.
Róm. 4,10
Miképen tulajdoníttaték tehát? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában.
Róm. 4,11
És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanusított hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja [1 Móz. 17,10. 11.] legyen mindazoknak, a kik körülmetéletlen létökre [Gal. 3,7.] hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság;
Róm. 4,12
És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, a kik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanusított hitének nyomdokait.
Róm. 4,13
Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által. [1 Móz. 22,17. 18.]
Róm. 4,14
Mert ha azok az örökösök, kik a törvényből valók, hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret: [Gal. 3,18.]
Róm. 4,15
Mert a törvény haragot nemz: a hol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen.
Róm. 4,16
Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, a ki mindnyájunknak atyánk
Róm. 4,17
(A mint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged [1 Móz. 17,4. 5.]) az előtt, az Isten előtt, a kiben hitt, a ki a holtakat megeleveníti, és azokat, a melyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket.
Róm. 4,18
A ki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, a szerint, a mint megmondatott: Így lészen a te magod. [1 Móz. 15,5.]
Róm. 4,19
És hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére; [1 Móz. 17,17.]
Róm. 4,20
Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek,
Róm. 4,21
És teljesen elhitte, hogy a mit ő ígért, meg is cselekedheti.
Róm. 4,22
Azért is tulajdoníttaték néki igazságul.
Róm. 4,23
De nemcsak ő érette iratott meg, hogy tulajdoníttaték néki igazságul,
Róm. 4,24
Hanem mi érettünk is, a kiknek majd tulajdoníttatik, azoknak tudniillik, a kik hisznek Abban, a ki feltámasztotta a mi [Csel. 2,24.] Urunkat a Jézust a halálból,
Róm. 4,25
Ki a mi [Ésa. 53,5.] bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott [1 Kor. 15,17.] a mi megigazulásunkért.
