Róm. 1.
Róm. 1.
Az apostol üdvözlete. A római gyülekezet dícsérete. Az evangyéliom Istennek hatalma. A pogányok bűnössége.
Róm. 1,1
Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangyéliomának hirdetésére. [Csel. 9,15. 13,2. 3. Gal. 1,15. 1 Kor. 1,1.]
Róm. 1,2
Melyet eleve megígért az ő prófétái által a szentírásokban, [1 Móz. 3,15. 49,10. Ésa. 7,14. 9,6. 7. 53,1-12.]
Róm. 1,3
Az ő Fia felől, a ki Dávid magvából lett test szerint, [Mát. 1,1-16. Luk. 3,23-31.]
Róm. 1,4
A ki megbizonyíttatott hatalmasan Isten [Ján. 10,36. Csel. 13,33.] Fiának a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől,
Róm. 1,5
A ki által vettük a [Eféz. 3,8.] kegyelmet és az apostolságot a hitben való engedelmességnek okáért, minden pogányok között, az ő nevéért;
Róm. 1,6
Kik között vagytok ti is, Jézus Krisztusnak hivatalosai:
Róm. 1,7
Mindeneknek, a kik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, [1 Kor. 1,2.] hivatalos szenteknek: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
Róm. 1,8
Először hálát [Eféz. 5,20. 1 Thess. 1,2.] adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van;
Róm. 1,9
Mert bizonyságom nékem az Isten, kinek lelkem szerint szolgálok az ő Fiának evangyéliomában, hogy szüntelen emlékezem felőletek,
Róm. 1,10
Imádkozásaimban mindenkor könyörögvén, [1 Thess. 3,10.] vajha egyszer már jó szerencsés út adódnék nékem Istennek akaratából, hogy hozzátok mehessek;
Róm. 1,11
Mert kívánlak titeket látni, hogy valami lelki ajándékot közölhessek veletek a ti megerősítésetekre, [rész 15,23. 29.]
Róm. 1,12
Azaz, hogy együtt felbuzduljunk ti nálatok egymás hite által, a tiétek meg az enyém által. [2 Pét. 1,1.]
Róm. 1,13
Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok atyámfiai, hogy én gyakran elvégeztem magamban, hogy elmegyek hozzátok (de mindez ideig megakadályoztattam), hogy köztetek is nyerjek [Gal. 5,22.] valami lelki gyümölcsöt, mint a többi pogányok közt is.
Róm. 1,14
Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok. [Kol. 1,28.]
Róm. 1,15
Azért a mi rajtam áll, kész vagyok néktek is, a kik Rómában vagytok, az evangyéliomot hirdetni. [Csel. 28,31.]
Róm. 1,16
Mert nem szégyenlem a [2 Tim. 1,8.] Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az [1 Kor. 1,18. 15,1. 2.] minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek.
Róm. 1,17
Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.
Róm. 1,18
Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik [Zsolt. 5,5. 6.] az igazságot hamissággal [vers 21. 23. 25.] feltartóztatják.
Róm. 1,19
Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik: [Csel. 14,17.]
Róm. 1,20
Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.
Róm. 1,21
Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett. [Eféz. 4,18.]
Róm. 1,22
Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; [1 Kor. 1,20.]
Róm. 1,23
És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával. [5 Móz. 4,15-19.]
Róm. 1,24
Annakokáért adta is őket az Isten szívök kivánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék; [Csel. 14,16.]
Róm. 1,25
Mint a kik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtő helyett, a ki mind örökké áldott. Ámen. [rész 9,5.]
Róm. 1,26
Annakokáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre:
Róm. 1,27
Hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, [3 Móz. 18,22. 23. 1 Kor. 6,9.] férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban.
Róm. 1,28
És a miképen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretökben megtartsák, azonképen oda adták őket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek;
Róm. 1,29
A kik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakvák, írigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölcscsel;
Róm. 1,30
Súsárlók, rágalmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, dicsekedők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek,
Róm. 1,31
Balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok.
Róm. 1,32
Kik jóllehet az Isten végzését ismerik, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem az akképen cselekvőkkel egyet is értenek. [Eféz. 5,3-5. 2 Tim. 3,2-5.]
