2 Kor. 12.
2 Kor. 12.
Pál jelenései. Gyönyörködik erőtlenségében. Ingyen prédikál. Inti az olvasókat, hogy bűnben ne találtassanak.
2 Kor. 12,1
A dicsekvés azonban nem használ nékem; rátérek azért a látomásokra és az Úrnak kijelentéseire.
2 Kor. 12,2
Ismerek egy embert a Krisztusban, a ki tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott [1 Kor. 15,8.] a harmadik égig.
2 Kor. 12,3
És tudom, hogy az az ember, (ha testben-é, ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten [rész 11,11.] tudja),
2 Kor. 12,4
Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, a melyeket nem szabad embernek kibeszélnie.
2 Kor. 12,5
Az ilyennel dicsekeszem; magammal pedig nem dicsekeszem, ha csak az én gyengeségeimmel [rész 11,30.] nem.
2 Kor. 12,6
Mert ha dicsekedni akarok, [rész 10,8. 11,16.] nem leszek esztelen; mert igazságot mondok; de megtürtőztetem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint a minek lát, vagy a mit hall tőlem.
2 Kor. 12,7
És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy [Jób. 2,6.] gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam.
2 Kor. 12,8
Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem;
2 Kor. 12,9
És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.
2 Kor. 12,10
Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, [Csel. 5,41. Róm. 5,3.] üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok [Fil. 4,13.] erős.
2 Kor. 12,11
Dicsekedvén, balgataggá [rész 11,1. 6.] lettem; ti kényszerítettetek reá. Mert néktek kellett volna engem ajánlanotok; mert semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál, [rész 11,5.] noha semmi [Eféz. 3,8.] vagyok.
2 Kor. 12,12
Apostolságomnak jelei megbizonyosodtak közöttetek sok tűrésben, jelekben, csodákban [Róm. 15,18. 19. 1 Kor. 9,2.] és erőkben is.
2 Kor. 12,13
Mert micsoda az, a miben megkárosodtatok a többi gyülekezetek mellett, hanem ha az, hogy én magam nem voltam néktek terhetekre? Bocsássátok [rész 11,8. 9. 1 Kor. 9,12.] meg nékem ezt az igazságtalanságot!
2 Kor. 12,14
Ímé harmadízben [rész 13,1.] is kész vagyok hozzátok menni, és nem leszek terhetekre; mert nem azt keresem, a mi a tiétek, [Csel. 20,33. 34.] hanem titeket magatokat. Mert nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek.
2 Kor. 12,15
Én pedig nagy örömest áldozok és esem áldozatul a [rész 1,6. Kol. 1,24.] ti lelketekért; még ha ti, a kiket én igen szeretek, kevésbbé [rész 5,12.] szerettek is engem.
2 Kor. 12,16
De ám legyen, hogy én nem voltam terhetekre; hanem [rész 11,9. 2 Thess. 3,8.] álnok lévén ravaszsággal fogtalak meg titeket.
2 Kor. 12,17
Avagy a kiket hozzátok küldtem, azok közül valamelyik által kifosztottalak-é [rész 7,2.] titeket?
2 Kor. 12,18
Megkértem Titust, [rész 8,6. 16-19.] és vele együtt elküldtem amaz atyafit; csak nem fosztott ki titeket Titus? Nem egyazon Lélek szerint jártunk-é? Nem azokon a nyomokon-é?
2 Kor. 12,19
Azt hiszitek megint, hogy előttetek mentegetjük magunkat. Az Isten előtt Krisztusban szólunk; mindezt pedig, szeretteim, a ti épüléstekért.
2 Kor. 12,20
Mert félek azon, hogy ha odamegyek, [rész 10,2.] nem talállak majd olyanoknak, a milyeneknek szeretnélek, és engem is olyannak találtok, a milyennek nem szeretnétek; hogy valamiképen versengések, irígységek, indulatoskodások, visszavonások, rágalmazások, fondorkodások, [1 Kor. 4,6.] felfuvalkodások, pártoskodások lesznek köztetek;
2 Kor. 12,21
Hogy mikor újra odamegyek, megaláz engem az én Istenem ti köztetek, és sokakat megsiratok azok közül, [rész 13,2.] a kik ezelőtt vétkeztek és meg nem tértek a tisztátalanságból, paráznaságból és bujaságból, a mit elkövettek.
