2 Kor. 10.
2 Kor. 10.
Az apostol az Úrtól nyert hatalmára hivatkozva kijelenti, hogy nemcsak levélben, de cselekedettel is tudja azt alkalmazni, ha kell. Ő ha dicsekszik, az Úrban dicsekszik.
2 Kor. 10,1
Magam pedig, én Pál, kérlek titeket a Krisztus szelídségére [Róm. 12,1.] és engedelmességére, a ki szemtől szemben ugyan alázatos [Mát. 11,29.] vagyok közöttetek, de távol bátor vagyok irántatok;
2 Kor. 10,2
Kérlek pedig, hogy a mikor jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem ama bizodalomnál fogva, a melylyel úgy gondolom bátor lehetek némelyekkel szemben, a kik úgy gondolkodnak felőlünk, mintha mi test szerint élnénk.
2 Kor. 10,3
Mert noha testben élünk, de nem test szerint [1 Tim. 1,18.] vitézkedünk.
2 Kor. 10,4
Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek [Eféz. 6,13-18.] az Istennek, erősségek [Jer. 1,10.] lerontására;
2 Kor. 10,5
Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak;
2 Kor. 10,6
És készen állván [Csel. 8,20. 1 Kor. 5,3. 4. 5.] megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességtek.
2 Kor. 10,7
A szem előtt valókra néztek? Ha valaki azt hiszi magáról, hogy ő a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg önmagában, hogy a mint ő maga [1 Kor. 14,37.] a Krisztusé, azonképen mi is a Krisztuséi vagyunk.
2 Kor. 10,8
Mert ha még egy kissé felettébb dicsekedem [rész. 12,6.] is a mi hatalmunkkal, a [rész 13,10. 1 Kor. 5,3-5.] melyet az Úr a ti építéstekre és nem megrontásotokra adott, én nem vallok szégyent;
2 Kor. 10,9
Hogy ne láttassam, mintha csak ijesztgetnélek a leveleim [1 Kor. 5,9. 11.] által.
2 Kor. 10,10
Mert, úgy mondják, a levelei ugyan súlyosak és kemények; de a maga jelenvolta erőtelen, [vers 1.] és beszéde silány.
2 Kor. 10,11
Gondolja meg azt, a ki ilyen, hogy a milyenek vagyunk távol, a levelek által való beszédben, éppen olyanok leszünk, ha megjelenünk, cselekedetben [rész 12,20. 13,2. 10.] is.
2 Kor. 10,12
Mert nem merjük [rész 3,1. 5,12.] magunkat azokhoz számítani, vagy hasonlítani, a kik magukat ajánlják; de azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek.
2 Kor. 10,13
De mi nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem ama [Róm. 12,3. Eféz. 4,7.] mérőzsinór mértéke szerint, a melyet Isten adott nékünk mértékül, hogy hozzátok is elérjünk.
2 Kor. 10,14
Mert nem feszítjük túl magunkat, mintha nem értünk volna el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk a Krisztus evangyéliomával.
2 Kor. 10,15
A kik nem dicsekeszünk mértéktelenül mások munkájával, [Róm. 15,20.] de reméljük, hogy hitetek megnőttével nagyokká leszünk köztetek a mi mérőzsinórunk szerint bőségesen.
2 Kor. 10,16
Hogy rajtatok túl [Róm. 15,20.] is hirdessük az evangyéliomot, nem dicsekedvén más mértéke szerint a készszel.
2 Kor. 10,17
A ki [Jer. 9,23. 24. 1 Kor. 1,31.] pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.
2 Kor. 10,18
Mert nem az a kipróbált, a [Péld. 27,2.] ki magát ajánlja, hanem a kit az [1 Kor. 4,5.] Úr ajánl.
