1 Kor. 2.
1 Kor. 2.
Az apostol csak a megfeszített Krisztust hirdette a korinthusiaknak. De hirdet ő az érettek közt bölcseséget is, tudniillik az emberek üdvére vonatkozó isteni örök végzésről, melyet az Isten Lelke jelentett ki.
1 Kor. 2,1
Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel [rész 1,17. 2 Pét. 1,16.] hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét.
1 Kor. 2,2
Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, [Gal. 6,14.] még pedig [rész 1,23.] mint megfeszítettről.
1 Kor. 2,3
És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem [Csel. 18,1. 9.] meg [Csel. 18,1-3.] ti köztetek.
1 Kor. 2,4
És az én beszédem [rész 1,17.] és az én prédikálásom nem emberi bölcseségnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában:
1 Kor. 2,5
Hogy a ti hitetek ne emberek [Eféz. 1,17. 19. 1 Thess. 1,5. 2 Kor. 4,7.] bölcseségén, hanem Istennek erején nyugodjék.
1 Kor. 2,6
Bölcseséget pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcseségét;
1 Kor. 2,7
Hanem Istennek titkon való bölcseségét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet [Zsolt. 51,8. Róm. 16,24. 25.] öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre;
1 Kor. 2,8
Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség [Zsolt. 24,8. 9. Csel. 3,15. 17.] Urát:
1 Kor. 2,9
Hanem, a mint meg van írva: [Ésa. 64,4.] A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.
1 Kor. 2,10
Nekünk [Mát. 13,11.] azonban az Isten kijelentette az ő [Ján. 14,26. 1 Ján. 2,27.] Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.
1 Kor. 2,11
Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, a mely ő benne van? Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke.
1 Kor. 2,12
Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk.
1 Kor. 2,13
Ezeket prédikáljuk is, nem [rész 1,17. 2 Pét. 1,16.] oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván.
1 Kor. 2,14
Érzéki ember [Róm. 8,7.] pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert [rész 1,23.] bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.
1 Kor. 2,15
A lelki ember [Péld. 28,5.] azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg.
1 Kor. 2,16
Mert ki [Róm. 11,34. Fil. 2,5. Mát. 28,19. 20.] érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.
