1 Kor. 1.
1 Kor. 1.
Üdvözlet, hálaadás, intés a pártoskodás megszüntetésére. A keresztről való tudomány.
1 Kor. 1,1
Pál, Jézus Krisztusnak Isten [Gal. 1,1.] akaratából elhívott apostola, és Sosthenes, [Csel. 18,17.] az atyafi.
1 Kor. 1,2
Az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, [1 Kor. 6,11.] elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, a kik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a miénken:
1 Kor. 1,3
Kegyelem néktek és békesség Istentől, [2 Kor. 1,2. Róm. 1,7. Eféz. 1,2.] a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
1 Kor. 1,4
Hálát [Eféz. 1,15. 16. Róm. 1,8.] adok az én Istenemnek mindenkor ti felőletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott,
1 Kor. 1,5
Mivelhogy [Kol. 1,9-11. 2,5-7.] mindenben meggazdagodtatok ő benne, minden beszédben és minden [1 Kor. 12,8.] ismeretben,
1 Kor. 1,6
A mint megerősíttetett ti [Róm. 1,16. 2 Kor. 1,21.] bennetek a Krisztus felől való bizonyságtétel.
1 Kor. 1,7
Úgy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtök, [Zsolt. 34,11.] várván a mi Urunk Jézus [Fil. 3,20. Tit. 2,13.] Krisztusnak megjelenését,
1 Kor. 1,8
A ki [2 Kor. 1,21.] meg is erősít titeket mindvégig [Kol. 1,22. 1 Thess. 3,13. 5,23.] feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján.
1 Kor. 1,9
Hű [1 Thess. 5,24.] az Isten, ki elhívott [Ján. 15,5.] titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való [Róm. 8,16. 17.] közösségre,
1 Kor. 1,10
Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen [Fil. 3,16.] egyek ugyanazon értelemben [Fil. 2,2. 3. 15. 16.] és ugyanazon véleményben.
1 Kor. 1,11
Mert megtudtam felőletek atyámfiai a Kloé embereitől, hogy [Jak. 3,16.] versengések vannak köztetek.
1 Kor. 1,12
Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé [rész 3,3-9.] vagyok, [Csel. 18,24-26.] én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé.
1 Kor. 1,13
Vajjon részekre osztatott-é a Krisztus? Vajjon Pál feszíttetett-é meg érettetek, vagy a Pál [Mát. 28,19.] nevére kereszteltettetek-é meg?
1 Kor. 1,14
Hálákat adok az Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, kivéve [Csel. 18,8.] Krispust [Róm. 16,23.] és Gájust,
1 Kor. 1,15
Hogy valaki azt ne mondja, hogy a magam nevére kereszteltem.
1 Kor. 1,16
Megkereszteltem azonban Stefana házanépét [rész 16,15. 17.] is, ezenkívül nem tudom, hogy valakit mást kereszteltem volna.
1 Kor. 1,17
Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangyéliomot hirdessem; de nem szólásban való [rész 2,4. 13. 2 Pét. 1,16.] bölcseséggel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen.
1 Kor. 1,18
Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, a kik [Róm. 1,16.] elvesznek; de nekünk, [2 Kor. 4,3.] kik megtartatunk, Istennek ereje.
1 Kor. 1,19
Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek [Ésa. 29,14.] bölcseségét és az értelmeseknek értelmét elvetem.
1 Kor. 1,20
Hol [Jób. 12,17. Ésa. 33,18.] a bölcs? [Jób. 17,20.] hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét?
1 Kor. 1,21
Mert minekutána az Isten bölcseségében [Mát. 11,25. Luk. 10,21. Róm. 1,19-23.] nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.
1 Kor. 1,22
Mert egyfelől a zsidók jelt [Mát. 12,38. Ján. 4,48.] kívánnak, másfelől a görögök bölcseséget keresnek.
1 Kor. 1,23
Mi pedig Krisztust [rész 2,2.] prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, [Mát. 11,16. Ján. 6,61. Róm. 9,32. Luk. 2,34.] a görögöknek pedig [rész 2,14.] bolondságot;
1 Kor. 1,24
Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát [Róm. 1,16.] és Istennek [vers 30. Kol. 2,3.] bölcseségét.
1 Kor. 1,25
Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél.
1 Kor. 1,26
Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak [Mát. 11,25. Ján. 7,48. Jak. 2,5.] bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek;
1 Kor. 1,27
Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;
1 Kor. 1,28
És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse:
1 Kor. 1,29
Hogy [Róm. 3,27. Eféz. 2,9.] ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.
1 Kor. 1,30
Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lőn nékünk Istentől, és igazságul, [Jer. 23,5. 6. Róm. 4,25. 2 Kor. 5,21.] szentségül [Ján. 17,19.] és váltságul:
1 Kor. 1,31
Hogy, a mint meg van [Ésa. 65,16. Jer. 9,23. 24. 2 Kor. 10,17.] írva: A ki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.
