4 Móz. 21.
4 Móz. 21.
Győzedelem a Kananeusok ellen; tüzes és érczkígyók; éneklés a kútnál. Szíhon és Óg leveretése.
4 Móz. 21,1
Mikor pedig meghallotta a [rész 33,40.] Kananeus, Arad királya, a ki lakozik vala dél felől, hogy jön Izráel a kémeknek útán: megütközék Izráellel, és foglyokat ejte közülök.
4 Móz. 21,2
Fogadást tőn azért Izráel az Úrnak, és monda: Ha valóban kezembe adod e népet, eltörlöm az ő városait.
4 Móz. 21,3
És meghallgatá az Úr Izráelnek szavát, és kézbe adá a Kananeust, és eltörlé őket, és azoknak városait. És nevezé azt a helyet Hormának.
4 Móz. 21,4
És elindulának a Hór hegyétől a veres tengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben.
4 Móz. 21,5
És szóla a nép Isten [1 Kor. 10,9.] ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a [rész 11,6.] mi lelkünk.
4 Móz. 21,6
Bocsáta azért az [2 Móz. 32,35.] Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből.
4 Móz. 21,7
Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.
4 Móz. 21,8
És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és [Ján. 3,14.] tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.
4 Móz. 21,9
Csinála azért Mózes rézkígyót, [2 Kir. 18,4.] és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.
4 Móz. 21,10
Azután elindulának Izráel fiai, és tábort ütének Obóthban.
4 Móz. 21,11
Obóthból is elindulának, és tábort ütének Hije-Abarimban, abban a pusztában, a mely Moáb előtt vala napkelet felől.
4 Móz. 21,12
Onnét elindulának, és tábort ütének [5 Móz. 2,13.] Zéred völgyében.
4 Móz. 21,13
Onnét elindulának, és tábort ütének az Arnon vizén túl, a mely van a pusztában, és kijő az Emoreus határából. Mert az Arnon [5 Móz. 2,24. Józs. 12,2. Bir. 11,18.] Moábnak határa Moáb között és Emoreus között.
4 Móz. 21,14
Azért van szó az Úr hadainak könyvében: Vahébről Szúfában, és a patakokról Arnonnál,
4 Móz. 21,15
És a patakok folyásáról, a mely Ar város felé hajol és Moáb határára dűl.
4 Móz. 21,16
És onnét Béérbe menének. Ez az a kút, a melynél mondotta vala az Úr Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, és adok nékik vizet.
4 Móz. 21,17
Akkor éneklé az Izráel ez éneket: Jőjj fel óh kút! énekeljetek néki!
4 Móz. 21,18
Kút, a melyet fejedelmek ástak; a nép előkelői vájtak, kormánypálczával, vezérbotjaikkal. És a pusztából Mathanába menének.
4 Móz. 21,19
És Mathanából Nahaliélbe, és Nahaliélből Bámóthba.
4 Móz. 21,20
Bámóthból pedig abba a völgybe, a mely Moáb mezején van, onnan a Piszga tetejére, a mely a sivatagra néz.
4 Móz. 21,21
És [5 Móz. 2,26. Bir. 11,19.] külde Izráel követeket Szíhonhoz, az Emoreusok királyához, mondván:
4 Móz. 21,22
Hadd mehessek át a te földeden! Nem hajlunk mezőre, sem szőlőre, kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, míg átmegyünk a te határodon.
4 Móz. 21,23
De nem engedé Szíhon [5 Móz. 2,30. 29,7.] Izráelnek, hogy átmenjen az ő határán, sőt egybegyűjté Szíhon minden népét, és kiméne Izráel ellen a pusztába, és jöve Jaháczba; és megütközék Izráellel.
4 Móz. 21,24
És megveré őt Izráel fegyvernek élivel, és elfoglalá annak földét Arnontól Jabbókig, az Ammon fiaiig; mert erős vala az Ammon fiainak határa.
4 Móz. 21,25
És [5 Móz. 2,33. Józs. 24,8. Zsolt. 135,11. 12. Ámós 2,9.] elfoglalá Izráel mind e városokat, és megtelepedék Izráel az Emoreusok minden városában, Hesbonban és annak minden városában;
4 Móz. 21,26
Mert Hesbon Szíhonnak az Emoreusok királyának városa vala, ki is hadakozott vala Moábnak előbbi királyával, és elvett vala minden földet annak kezéből Arnonig.
4 Móz. 21,27
Azért mondják a példabeszédmondók: Jőjjetek Hesbonba! Építtessék és erősíttessék Szíhon városa!
4 Móz. 21,28
Mert tűz jött ki Hesbonból, láng Szíhon városából; megemésztette Art, Moábnak városát, Arnon magaslatainak urait.
4 Móz. 21,29
Jaj néked Moáb! Elvesztél Kámosnak népe! Futásra adta ő fiait, leányait fogságra Szíhonnak, az emoreus királynak.
4 Móz. 21,30
De mi lövöldöztük őket, elveszett Hesbon Dibonig, és elpusztítottuk Nofáig, a mely Medebáig ér.
4 Móz. 21,31
Megtelepedék azért Izráel az Emoreusok földén.
4 Móz. 21,32
És elkülde Mózes, hogy megkémleljék Jázert, és bevevék annak városait, és kiűzé az Emoreust, a ki ott vala.
4 Móz. 21,33
Majd megfordulának, és felmenének a Básánba vivő úton. És kijöve [5 Móz. 3,1. 29,7.] Og, Básán királya ő ellenök, ő és egész népe, hogy megütközzenek Hedreiben.
4 Móz. 21,34
Akkor monda az Úr Mózesnek: Ne félj tőle, mert a te kezedbe [5 Móz. 3,2. 22.] adtam őt, és egész népét, és az ő földét. És úgy cselekedjél vele, a miképen cselekedtél Szíhonnal az Emoreusok királyával, a ki lakik vala Hesbonban.
4 Móz. 21,35
Megverék azért őt és az ő fiait és egész népét annyira, hogy egy sem marada belőle; és elfoglalák az ő földét.
