4 Móz. 11.
4 Móz. 11.
A nép zúgolódása, megbüntetése; Mózes panasza és meghallgattatása; a hetven vén választása; a fürjekkel való túlságoskodás.
4 Móz. 11,1
És lőn, hogy [5 Móz. 9,22.] panaszolkodék a nép az Úr hallására, hogy rosszul van dolga. És meghallá az Úr, és haragra gerjede, és felgyullada ellenök az Úrnak tüze és megemészté a tábornak szélét.
4 Móz. 11,2
Kiálta azért a nép Mózeshez, és könyörge Mózes az Úrnak, és megszünék a tűz.
4 Móz. 11,3
És nevezé azt a helyet Thaberának; mert felgyulladt vala ellenök az Úrnak tüze.
4 Móz. 11,4
De a gyülevész nép, a mely köztök vala, kívánságba esék, és Izráel fiai is újra síránkozni kezdének, és mondának: Kicsoda ád nékünk húst ennünk?
4 Móz. 11,5
Visszaemlékezünk [1 Kor. 10,6.] a halakra, a melyeket ettünk Égyiptomban ingyen, az ugorkákra és dinnyékre, a párhagymákra, vereshagymákra és a foghagymákra.
4 Móz. 11,6
Most pedig a mi lelkünk eleped, mindennek híjával lévén; szemünk előtt nincs egyéb mint [rész 21,5.] manna.
4 Móz. 11,7
(A manna pedig olyan vala mint a kóriándrum [2 Móz. 16,14.] magva, a színe pedig mint a bdelliomnak színe.
4 Móz. 11,8
Kiomol vala pedig a nép, és szedik vala a mannát, és őrlik vala kézimalmokban, vagy megtörik vala mozsárban, és megfőzik vala fazékban, és csinálnak vala abból pogácsákat: az íze pedig olyan vala, mint az olajos kalácsé.
4 Móz. 11,9
Mikor pedig a harmat leszáll vala a táborra éjjel, a manna is mindjárt leszáll vala arra.)
4 Móz. 11,10
És meghallá Mózes, hogy sír a nép, az ő nemzetsége szerint, kiki az ő sátorának nyílása előtt; és igen felgerjede az Úr haragja, és nem tetszék az Mózesnek.
4 Móz. 11,11
És monda Mózes az Úrnak: Miért nyomorítád meg a te szolgádat? és miért nem találék kegyelmet a te szemeid előtt, hogy ez egész népnek terhét én reám vetéd?
4 Móz. 11,12
Avagy tőlem fogantatott-e mind ez egész nép? avagy én szűltem-e őt, hogy azt mondod nékem: Hordozd őt a te kebleden, a miképen hordozza a dajka a csecsemőt, arra a földre, a mely felől megesküdtél az ő atyáinak?
4 Móz. 11,13
Hol vegyek én húst, hogy adjam azt mind ez egész népnek? mert reám sírnak, mondván: Adj nékünk húst, hadd együnk!
4 Móz. 11,14
Nem viselhetem én magam mind ez egész népet; mert erőm [2 Móz. 18,18.] felett van.
4 Móz. 11,15
Ha így cselekszel velem, kérlek ölj [2 Móz. 32,32.] meg engemet, ölj meg ha kedves vagyok előtted, hogy ne lássam az én nyomorúságomat.
4 Móz. 11,16
Monda azért az Úr Mózesnek: Gyűjts egybe nékem hetven [2 Móz. 18,21. 23. 26.] férfiút Izráel vénei közül, a kikről tudod, hogy vénei a népnek és annak előljárói, és vidd őket a gyülekezet sátorához, és álljanak ott veled.
4 Móz. 11,17
Akkor alá szállok, és szólok ott veled, és elszakasztok abból a lélekből, a mely te benned van, és teszem ő beléjök, hogy viseljék te veled a népnek terhét, és ne viseljed [2 Móz. 18,22.] te magad.
4 Móz. 11,18
A népnek pedig mondd meg: Készítsétek el magatokat holnapra, és húst esztek; mert sírtatok az Úr hallására, mondván: Kicsoda ád nékünk húst ennünk? mert jobban vala nékünk dolgunk Égyiptomban. Azért az Úr ád néktek húst és enni fogtok.
4 Móz. 11,19
Nem csak egy napon esztek, sem két napon, sem öt napon, sem tíz napon, sem húsz napon;
4 Móz. 11,20
Hanem egy egész hónapig, míglen kijön az orrotokon, és útálatossá lesz előttetek; mivelhogy megvetettétek az Urat, a ki közöttetek van; és sírtatok ő előtte mondván: Miért jöttünk ide ki [rész 21,5.] Égyiptomból?
4 Móz. 11,21
És monda Mózes: Hatszáz ezer gyalogos e nép, a mely között én vagyok, és te azt mondod: Húst adok nékik, és esznek egy egész hónapig?!
4 Móz. 11,22
Nemde juhok és ökrök vágattatnak-é nékik, hogy elég legyen nékik? vagy a tengernek minden hala összegyűjtetik-é nékik, hogy elég legyen nékik?
4 Móz. 11,23
Akkor monda az Úr [Ésa. 50,2.] Mózesnek: Avagy megrövidült-é az Úrnak keze? Majd meglátod: beteljesedik-é néked az én beszédem vagy nem?
4 Móz. 11,24
Kiméne azért Mózes, és elmondá a népnek az Úr beszédét, és összegyűjte hetven férfiút a nép vénei közül, és állatá őket a sátor körül.
4 Móz. 11,25
Akkor leszálla az Úr felhőben, és szóla néki, és elszakaszta abból a lélekből, a mely vala ő benne, és adá a hetven vén férfiúba. Mihelyt pedig megnyugovék ő rajtok a lélek, menten prófétálának, de nem többé.
4 Móz. 11,26
Két férfiú azonban elmaradt vala a táborban; egyiknek neve Eldád, a másiknak neve Médád, és ezeken is megnyugodott vala a lélek; mert azok is az összeírottak [vers 16. 17.] közül valók, de nem mentek vala el a sátorhoz, és mégis prófétálának a táborban.
4 Móz. 11,27
Elfutamodék azért egy ifjú, és megjelenté Mózesnek, és monda: Eldád és Médád prófétálnak a táborban.
4 Móz. 11,28
Akkor felele Józsué, a Nún fia, Mózes szolgája, az ő választottai közül való, és monda: Uram, Mózes, tiltsd meg őket!
4 Móz. 11,29
És felele néki Mózes: Avagy érettem [Luk. 9,49. 50.] buzgólkodol-é? Vajha az Úrnak minden népe próféta volna, hogy adná az Úr az ő lelkét ő beléjök.
4 Móz. 11,30
Ezután visszatére Mózes a táborba, ő és az Izráel vénei.
4 Móz. 11,31
És szél jöve ki az Úrtól, és [2 Móz. 16,13. Zsolt. 78,26-29.] hoza fürjeket a tengertől, és bocsátá a táborra egynapi járásnyira egy felől, és egynapi járásnyira más felől a tábor körül, és mintegy két sing magasságnyira a földnek színén.
4 Móz. 11,32
Akkor felkele a nép és azon az egész napon, és egész éjjel, és az egész következő napon gyűjtének magoknak fürjeket, a ki keveset gyűjtött is, gyűjtött tíz hómert, és kiteregeték azokat magoknak a tábor körül.
4 Móz. 11,33
A hús még foguk között vala, és meg sem emésztették vala, a mikor az Úrnak haragja felgerjede a népre és [2 Móz. 32,35. Zsolt. 78,30. 31.] megveré az Úr a népet igen nagy csapással.
4 Móz. 11,34
És elnevezék azt a helyet Kibrot-thaavának: mert ott temeték el a mohó népet.
4 Móz. 11,35
Kibrot-thaavától elméne a nép Haseróthba; és ott valának Haseróthban.
