1 Móz. 50.
1 Móz. 50.
Jákób temetése Kanaán földén. József halála.
1 Móz. 50,1
József pedig az ő atyja orczájára borúla és siránkozék felette és csókolgatá őt.
1 Móz. 50,2
És megparancsolá József az ő szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az ő atyját; és bebalzsamozák az orvosok Izráelt.
1 Móz. 50,3
Mikor negyven nap eltelék, mert akkorra telnek be a bebalzsamozás napjai, siraták őt az Égyiptombeliek hetven napig.
1 Móz. 50,4
És elmúlának az ő siratásának napjai, és szóla József a Faraó házanépéhez, mondván: Ha kedves vagyok előttetek, szóljatok kérlek a Faraónak, mondván:
1 Móz. 50,5
Az én atyám engem [rész 47,29-31.] megesketett, mondván: Ímé én meghalok; az én síromba, melyet Kanaán földén ástam magamnak, oda temess el engem. Most hát kérlek, hadd menjek el, és temessem el az én atyámat, azután visszatérek.
1 Móz. 50,6
És monda a Faraó: Eredj el és temesd el a te atyádat, a mint megesketett téged.
1 Móz. 50,7
Elméne azért József, hogy az ő atyját eltemesse, és vele együtt felmenének mind a Faraó szolgái, az ő házának vénei és Égyiptom földének minden vénei.
1 Móz. 50,8
Józsefnek is egész háznépe; és az ő bátyjai, és az ő atyjának háznépe; csak gyermekeiket, juhaikat és barmaikat hagyták a Gósen földén.
1 Móz. 50,9
Felmenének annakfelette ő vele szekerek is és lovagok, úgy hogy igen nagy sereg vala.
1 Móz. 50,10
Mikor eljutának Atád szérűjéhez, mely a Jordánon túl van, nagy és keserves sírással sírának ott. József pedig hét napig gyászolá az ő atyját.
1 Móz. 50,11
És láták az ország lakosai, a Kanaán népe azt a gyászt Atád szérűjénél, és mondának: Keserves gyásza ez az Égyiptombelieknek. Azért nevezék azt a helyet Ábel Miczrajimnak, mely a Jordánon túl van.
1 Móz. 50,12
Aképen cselekedének azért Jákóbbal az ő fiai, a miképen megparancsolta vala nékik.
1 Móz. 50,13
Elvivék [Csel. 7,16.] ugyanis őt az ő fiai Kanaán földére és eltemeték őt a Makpelah mezőnek barlangjába, melyet vett vala Ábrahám a mezővel együtt temetésre való örökségnek [rész 23,16. 17.] a Khitteus Efrontól Mamrénak átellenében.
1 Móz. 50,14
És visszatére József Égyiptomba, ő, és az ő atyjafiai, és mind azok, kik vele fölmentek vala az ő atyjának temetésére, minekutána eltemette az ő atyját.
1 Móz. 50,15
A mint láták József bátyjai, hogy az ő atyjok meghalt, ezt mondják vala: Hátha gyűlölni fog minket József, és visszaadja nékünk mindazt a [rész 37,28.] gonoszt, a mit rajta elkövettünk.
1 Móz. 50,16
Izenetet küldének azért Józsefhez, mondván: A te atyád megparancsolta nékünk az ő holta előtt, mondván:
1 Móz. 50,17
Így szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, bocsásd meg a te atyádfiainak vétkét és bűnöket, mert gonoszul cselekedtek te ellened. Most azért bocsásd meg azoknak vétkét, a kik a te atyád Istenét szolgálják. József pedig sír vala, mikor ezt mondák néki.
1 Móz. 50,18
Járulának pedig ő hozzá az ő testvérei is, és leborúlának előtte és mondának: Ímé mi a te szolgáid vagyunk.
1 Móz. 50,19
József pedig monda: Ne féljetek: avagy Isten gyanánt vagyok-é én?
1 Móz. 50,20
Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy a mint ma, hogy sok nép életét megtartsa.
1 Móz. 50,21
Most annakokáért ne féljetek: Eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket. És megvígasztalá őket és szívökre beszéle.
1 Móz. 50,22
József pedig Égyiptomban lakozék; mind ő, mind az ő atyjának házanépe. És éle József száz tíz esztendeig.
1 Móz. 50,23
És látá József Efraimtól harmad ízben való fiait. Manasse fiának Mákhirnak is születtek József térdén gyermekei.
1 Móz. 50,24
És monda József az ő testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat [Zsid. 11,22.] titeket és felvisz titeket e földről arra a földre, melyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
1 Móz. 50,25
És megesketé József Izráel fiait, mondván: Mikor az Isten titeket bizonnyal meglátogat, [2 Móz. 13,19. Józs. 24,32.] vigyétek fel innen az én tetemeimet magatokkal.
1 Móz. 50,26
És meghala József [vers 22.] száz tíz esztendős korában, és bebalzsamozák, és koporsóba tevék Égyiptomban.
