1 Móz. 49.
1 Móz. 49.
Jákób áldása és halála.
1 Móz. 49,1
És szólítá Jákób az ő fiait, és monda: Gyűljetek egybe, hadd jelentsem meg néktek, a mi rátok következik a messze jövőben.
1 Móz. 49,2
Gyűljetek össze s hallgassatok Jákóbnak fiai! hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra.
1 Móz. 49,3
Rúben, te [rész 29,32.] elsőszülöttem, erőm, tehetségem zsengéje, első a méltóságban, első a hatalomban.
1 Móz. 49,4
Állhatatlan, mint a víz, nem leszesz első, mivel [rész 35,22.] atyád ágyába léptél fel: akkor megfertőztetted! Nyoszolyámba lépett ő.
1 Móz. 49,5
Simeon és Lévi atyafiak, erőszak eszközei az [rész 34,13-15. 25.] ő fegyverök.
1 Móz. 49,6
Tanácsukban ne légyen részes lelkem, gyűlésükkel ne egyesűljön dicsőségem, mert haragjokban férfit öltek, s kedvök telve inát szegték az ökörnek.
1 Móz. 49,7
Átkozott haragjok, mert erőszakos, és dühök, mivel kegyetlen; eloszlatom őket Jákóbban, és [Józs. 19,1. 21,5.] elszélesztem Izráelben.
1 Móz. 49,8
Júda! téged magasztalnak [1 Krón. 5,2.] atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz s meghajolnak előtted atyáidnak fiai.
1 Móz. 49,9
Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, lenyúgodott, mint a hím oroszlán, és mint nőstény oroszlán; [Én. 4,8. Bir. 1,19.] ki veri őt fel?
1 Móz. 49,10
Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálcza térdei közűl; míg eljő Siló, [Józs. 18,1. 9.] és a népek néki engednek.
1 Móz. 49,11
Szőlőtőhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, felöltőjét a szőlő vérében.
1 Móz. 49,12
Bortól [Péld. 23,29. 30.] veresek szemei, tejtől fehérek fogai.
1 Móz. 49,13
Zebulon a tenger partjáig lakozik, azaz a hajók kikötőjéig s határának széle Czídonig ér.
1 Móz. 49,14
Izsakhár erős csontú szamár, a karámok közt heverész.
1 Móz. 49,15
S látja, hogy jó a nyugalom és hogy a föld mily kies: teher alá hajtja hátát, s robotoló szolgává lesz.
1 Móz. 49,16
Dán ítéli az ő népét, mint Izráel akármelyik nemzetsége.
1 Móz. 49,17
Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, mely a ló körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik.
1 Móz. 49,18
Szabadításodra várok Uram!
1 Móz. 49,19
Gád! had háborgatja; majd ő hág annak sarkába.
1 Móz. 49,20
Ásernek kenyere kövér, királyi csemegét szolgáltat.
1 Móz. 49,21
Nafthali, gyorslábú szarvas, az ő beszéde kedves.
1 Móz. 49,22
Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kőfalat.
1 Móz. 49,23
Keserítik, lövöldözik [rész 37,4. 18. 27.] és üldözik a nyilazók:
1 Móz. 49,24
De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmasának kezétől, [rész 50,20.] onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától.
1 Móz. 49,25
Atyád Istenétől, a ki segéljen; a mindenhatótól, a ki megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülről, a mélység áldásaival, mely alant terül, az emlők és anyaméh áldásaival.
1 Móz. 49,26
Atyád áldásai meghaladják az ős hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közűl kiválasztatottnak koponyájára.
1 Móz. 49,27
Benjámin ragadozó farkas: reggel ragadományt eszik, este pedig zsákmányt oszt.
1 Móz. 49,28
Mind ezek Izráel nemzetségei, tizenketten, és ez az a mit mondott nékik az ő atyjok, mikor őket megáldá; mindeniket tulajdon áldásával áldá meg.
1 Móz. 49,29
És parancsola nékik és monda: Én az én népemhez takaríttatom, temessetek engem az én atyáimhoz, ama barlangba, mely a Khitteus Efron mezején van.
1 Móz. 49,30
Abba [rész 23,16. 17.] a barlangba, mely Kanaán földén Mamré átellenében Makpelahnak mezején van, melyet megvett Ábrahám a mezővel együtt a Khitteus Efrontól, temetésre való örökségül.
1 Móz. 49,31
Oda temették el [Csel. 7,16.] Ábrahámot és Sárát az ő feleségét; oda temették Izsákot és Rebekát az ő feleségét; s oda temettem el Leát is.
1 Móz. 49,32
Szerzemény e mező és a barlang, mely abban van, a Khéth fiaitól.
1 Móz. 49,33
És elvégezé Jákób a mit fiainak parancsolt és fölszedé lábait az ágyra, és kimúlék [Csel. 7,15.] és az ő népéhez takaríttaték.
