1 Móz. 33.
1 Móz. 33.
Jákób kibékül Ézsaúval.
1 Móz. 33,1
Jákób pedig felemelé szemeit és látá, hogy ímé Ézsaú jő vala, és négyszáz férfiú ő vele; megosztá azért a gyermekeket Lea mellé, Rákhel mellé, és két szolgálója mellé.
1 Móz. 33,2
És előreállítá a szolgálókat és azok gyermekeit, ezek után Leát és az ő gyermekeit, Rákhelt pedig és Józsefet leghátul.
1 Móz. 33,3
Maga pedig előttök megy vala, és hétszer hajtá meg magát a földig, a míg bátyjához juta.
1 Móz. 33,4
Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé őt, nyakába borúla, s megcsókolá őt, és [rész 29,11.] sírának.
1 Móz. 33,5
És felemelé szemeit s látá az asszonyokat és a gyermekeket, és monda: Kicsodák ezek teveled? Ő pedig monda: A gyermekek, kikkel Isten megajándékozta a te szolgádat.
1 Móz. 33,6
És közelítének a szolgálók, ők és gyermekeik és meghajták magokat.
1 Móz. 33,7
Elérkezék Lea is az ő gyermekeivel, és meghajták magokat; utoljára érkezék József és Rákhel, és ők is meghajták magokat.
1 Móz. 33,8
És monda Ézsaú: Mire való ez az egész sereg, melyet előltalálék? És felele: Hogy kedvet találjak az én uram szemei előtt.
1 Móz. 33,9
És monda Ézsaú: Van nekem elég, jó öcsém, legyen tiéd, a mi a tiéd.
1 Móz. 33,10
Monda pedig Jákób: Ne úgy, kérlek, hanem ha kedvet találtam szemeid előtt, fogadd el ajándékomat az én kezemből; mert a te orczádat úgy néztem, mintha az Isten orczáját látnám, és te kegyesen fogadál engem.
1 Móz. 33,11
Vedd el kérlek az én ajándékomat, melyet hoztam néked, mivelhogy az Isten kegyelmesen cselekedett én velem, és mindenem van nékem. És unszolá őt, és elvevé.
1 Móz. 33,12
És monda: Induljunk, menjünk el, és én előtted megyek.
1 Móz. 33,13
Felele néki Jákób: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és hogy szoptatós juhokkal és barmokkal vagyok körűl, a melyeket ha csak egy napig zaklatnak is, a nyájak mind elhullanak.
1 Móz. 33,14
Menjen el azért az én uram az ő szolgája előtt, én is elballagok lassan, a jószág lépése szerint, a mely előttem van, és a gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széirbe.
1 Móz. 33,15
És monda Ézsaú: Hadd rendeljek melléd néhányat a nép közűl, mely velem van. S ez monda: Minek az? csak kedvet találjak az én uram szemei előtt.
1 Móz. 33,16
Visszatére tehát Ézsaú még az nap az ő útján Széir felé.
1 Móz. 33,17
Jákób pedig méne Szukkóthba és építe magának házat, barmainak pedig hajlékokat csinála, s azért nevezé a hely nevét Szukkóthnak.
1 Móz. 33,18
Annakutána minden bántás [Józs. 24,32. Csel. 7,16.] nélkül méne Jákób Mésopotámiából jövet Sekhem városába, mely vala a Kanaán földén, és letelepedék a város előtt.
1 Móz. 33,19
És megvevé a mezőnek azt a részét, a hol sátorát felvonta vala, Khámornak a Sekhem atyjának fiaitól száz pénzen.
1 Móz. 33,20
És oltárt állíta ott, és nevezé azt ily névvel: Isten, Izráel Istene.
