1 Móz. 32.
1 Móz. 32.
Jákób fél Ézsaútól; tusakodik az ismeretlen férfiúval, a ki végre megáldja.
1 Móz. 32,1
Jákób tovább méne az ő útján, és szembe jövének vele az Isten Angyalai.
1 Móz. 32,2
És monda Jákób mikor azokat látja vala: Isten tábora ez; és nevezé annak a helynek nevét [Józs. 13,26.] Mahanáimnak.
1 Móz. 32,3
Azután külde Jákób követeket maga előtt Ézsaúhoz az ő bátyjához, Széir földébe, Edóm mezőségébe,
1 Móz. 32,4
És parancsola azoknak mondván: Így szóljatok az én uramnak Ézsaúnak: Ezt mondja a te szolgád Jákób: Lábánnál tartózkodtam és időztem mind ekkorig.
1 Móz. 32,5
Vannak pedig nékem ökreim és szamaraim, juhaim, szolgáim és szolgálóim, azért híradásul követséget küldök az én uramhoz, hogy kedvet találjak szemeid előtt.
1 Móz. 32,6
És megtérének Jákóbhoz a követek, mondván: Elmentünk vala a te atyádfiához Ézsaúhoz, és már jön is elődbe, és négyszáz férfi van vele.
1 Móz. 32,7
Igen megíjede Jákób és féltében a népet, mely vele vala, a juhokat, a barmokat és a tevéket két seregre osztá.
1 Móz. 32,8
És monda: Ha eljön Ézsaú az egyik seregre, és azt levágja, a hátramaradt sereg megszabadul.
1 Móz. 32,9
És monda Jákób: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Jehova! ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, [rész 31,13.] a te rokonságod közé, s jól tészek veled:
1 Móz. 32,10
Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hűségednél, a melyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálczámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem.
1 Móz. 32,11
Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám kezéből, Ézsaú kezéből; mert félek ő tőle, hogy rajtam üt és levág engem, az anyát a fiakkal egybe.
1 Móz. 32,12
Te pedig azt mondottad: Jól tévén jól tészek te veled, és a te magodat olyanná tészem mint a tenger fövénye, mely meg nem számláltathatik sokasága miatt.
1 Móz. 32,13
És ott hála azon éjjel: és választa abból, a mi kezénél vala, ajándékot Ézsaúnak az ő bátyjának:
1 Móz. 32,14
Kétszáz kecskét, és húsz bakot; kétszáz juhot, és húsz kost;
1 Móz. 32,15
Harmincz szoptatós tevét s azok fiait; negyven tehenet, és tíz tulkot: húsz nőstény szamarat, és tíz szamár vemhet.
1 Móz. 32,16
És szolgái kezébe adá, minden nyájat külön-külön, és monda az ő szolgáinak: Menjetek el én előttem, és közt hagyjatok nyáj és nyáj között.
1 Móz. 32,17
És parancsola az elsőnek, mondván: Ha az én bátyám Ézsaú előtalál és megkérdez téged, mondván: Ki embere vagy? Hová mégy? És kiéi ezek előtted?
1 Móz. 32,18
Akkor azt mondjad: Szolgádé Jákóbé; ajándék az, a melyet küld az én uramnak Ézsaúnak, és ímé ő maga is jön utánunk.
1 Móz. 32,19
Ugyanazt parancsolá a másiknak, a harmadiknak, és mindazoknak, kik a nyájak után mennek vala, mondván: Ilyen szóval szóljatok Ézsaúnak, mikor vele találkoztok.
1 Móz. 32,20
Ezt is mondjátok: Ímé Jákób a te szolgád utánunk jő; mert így gondolkodik vala: Megengesztelem őt az ajándékkal, mely előttem megy, és azután leszek szembe vele, talán kedves lesz személyem előtte.
1 Móz. 32,21
Előlméne tehát az ajándék; ő pedig azon éjjel a seregnél hála.
1 Móz. 32,22
Felkele pedig ő azon éjszaka és vevé két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és általméne a Jabbók révén.
1 Móz. 32,23
Vevé hát azokat és átköltözteté a vízen, azután átköltözteté mindenét valamije vala.
1 Móz. 32,24
Jákób pedig egyedűl marada és tusakodik vala ő vele [Hós. 12,3. 4.] egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.
1 Móz. 32,25
Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.
1 Móz. 32,26
És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.
1 Móz. 32,27
És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób.
1 Móz. 32,28
Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.
1 Móz. 32,29
És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te [Bir. 13,17. 18.] nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott.
1 Móz. 32,30
Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent [2 Móz. 33,11.] színről színre, és megszabadult az én lelkem.
1 Móz. 32,31
És a nap felkél vala rajta, amint elméne Peniél mellett, ő pedig sántít vala csípőjére.
1 Móz. 32,32
Azért nem eszik Izráel fiai a csípő forgócsontjának inahúsát mind e mai napig, mivelhogy illetve vala Jákób csípője forgócsontjának inahúsa.
