1 Móz. 22.
1 Móz. 22.
Ábrahám megpróbáltatása, hite, engedelmessége. Új igéretek. Nákhor nemzetsége.
1 Móz. 22,1
És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
1 Móz. 22,2
És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és [Zsid. 11,17.] áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
1 Móz. 22,3
Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
1 Móz. 22,4
Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
1 Móz. 22,5
És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
1 Móz. 22,6
Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
1 Móz. 22,7
És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
1 Móz. 22,8
És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
1 Móz. 22,9
Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, [Jak. 2,21.] és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
1 Móz. 22,10
És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
1 Móz. 22,11
Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
1 Móz. 22,12
És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
1 Móz. 22,13
És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
1 Móz. 22,14
És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
1 Móz. 22,15
És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
1 Móz. 22,16
És monda: [Luk. 1,73.] Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
1 Móz. 22,17
Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és [rész 24,60. 2 Móz. 32,13.] a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
1 Móz. 22,18
És [rész 12,3. 18,18. 26,4. Csel. 3,25. Gal. 3,8.] megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
1 Móz. 22,19
Megtére azért Ábrahám az ő szolgáihoz, és felkelének és együtt elmenének Beérsebába, mert lakozék Ábrahám Beérsebában.
1 Móz. 22,20
És lőn ezeknek utánna, hírt hozának Ábrahámnak mondván: Ímé Milkha is szűlt fiakat Nákhornak, a te atyádfiának:
1 Móz. 22,21
Úzt az ő elsőszülöttét, és Búzt annak testvérét, és Kemuélt Arámnak atyját.
1 Móz. 22,22
És Keszedet, Házót, Pildást, Jidláfot és Bethuélt.
1 Móz. 22,23
Bethuél pedig nemzé Rebekát. Ezt a nyolczat szűlé Milkha Nákhornak az Ábrahám atyjafiának.
1 Móz. 22,24
Az ő ágyasa is, kinek neve Reuma vala, szűlé néki Tebáhot, Gakhámot, Thakhást és Mahákhát.
