1 Móz. 21.
1 Móz. 21.
Izsák születése. Hágár és Ismáel elűzetése. Abimélek szövetséget köt Ábrahámmal.
1 Móz. 21,1
Az Úr pedig meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala, [rész 17,19. 18,10.] és akképen cselekedék az Úr Sárával, a miképen szólott vala.
1 Móz. 21,2
Mert fogada Sára az ő méhében, és szűle fiat [Zsid. 11,11.] Ábrahámnak az ő vénségében, abban az [rész 18,10. 14.] időben, melyet mondott vala néki az Isten.
1 Móz. 21,3
És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, a ki néki született vala, a kit szűlt vala néki Sára, Izsáknak:
1 Móz. 21,4
És körűlmetélé Ábrahám az ő fiát Izsákot, nyolcznapos korában, a mint parancsolta [rész 17,10-12.] vala néki az Isten.
1 Móz. 21,5
Ábrahám pedig száz esztendős vala, mikor születék néki az ő fia Izsák.
1 Móz. 21,6
És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam.
1 Móz. 21,7
Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s ímé fiat szűltem vénségére.
1 Móz. 21,8
És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák elválasztaték.
1 Móz. 21,9
Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szűlt vala,
1 Móz. 21,10
Monda Ábrahámnak: [Zsid. 11,18. Gal. 4,30.] Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.
1 Móz. 21,11
Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ő fiáért.
1 Móz. 21,12
De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, [Róm. 9,1. Gal. 4,30.] mert Izsákról neveztetik a te magod.
1 Móz. 21,13
Mindazáltal a szolgálóleány fiát is [vers 18.] néppé teszem, mivelhogy a te magod ő.
1 Móz. 21,14
Felkele azért Ábrahám jó reggel, és vőn kenyeret és egy tömlő vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában.
1 Móz. 21,15
Hogy elfogyott a víz a tömlőből, letevé a gyermeket egy bokor alá.
1 Móz. 21,16
És elméne s leűle által ellenébe mintegy nyillövésnyi távolságra; mert azt mondja vala: Ne lássam mikor a gyermek meghal. Leűle tehát által ellenébe, és fölemelé szavát és síra.
1 Móz. 21,17
Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát, és kiálta az Isten angyala az égből Hágárnak, és monda néki: Mi lelt téged Hágár? ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát, ott a hol van.
1 Móz. 21,18
Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy [vers 13. rész 25,16.] néppé teszem őt.
1 Móz. 21,19
És megnyitá Isten az ő szemeit, és láta egy vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlőt vízzel, és inni ada a gyermeknek.
1 Móz. 21,20
És vala Isten a gyermekkel, s az felnövekedék, és lakik vala a pusztában, és lőn íjászszá.
1 Móz. 21,21
Lakozék pedig Párán pusztájában, és vőn néki anyja feleséget Égyiptom földéről.
1 Móz. 21,22
És lőn abban az [rész 26,26-33.] időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel.
1 Móz. 21,23
Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel, a melylyel én te irántad viseltettem, viseltetel te is én irántam és az ország iránt, a melyben jövevény voltál.
1 Móz. 21,24
És monda Ábrahám: Én megesküszöm.
1 Móz. 21,25
Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket a kútért, [rész 26,15. 18.] melyet erővel elvettek vala az Abimélek szolgái.
1 Móz. 21,26
És monda Abimélek: Nem tudom kicsoda mívelte e dolgot; te sem jelentetted nekem, s én sem hallottam, hanem csak ma.
1 Móz. 21,27
Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat és adá Abiméleknek; és egymással szövetséget kötének.
1 Móz. 21,28
És külön állíta Ábrahám a nyájból hét juhot.
1 Móz. 21,29
És monda Abimélek Ábrahámnak: Mire való e hét juh, melyet külön állítál?
1 Móz. 21,30
És felele Ábrahám: Ezt a hét juhot vedd tőlem, hogy bizonyságul legyenek nékem, hogy én ástam ezt a kútat.
1 Móz. 21,31
Azért nevezék azt a helyet [rész 26,33.] Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten.
1 Móz. 21,32
Megköték tehát a szövetséget Beérsebában, és felkele Abimélek és Pikhól annak hadvezére és visszatérének a Filiszteusok földére.
1 Móz. 21,33
Ábrahám pedig tamariskusfákat ültete Beérsebában, és segítségűl hívá ott az örökkévaló Úr Istennek nevét.
1 Móz. 21,34
És sok ideig tartózkodék Ábrahám a Filiszteusok földén.
