1 Móz. 2.
1 Móz. 2.
Isten a hetedik napot megszenteli. Az Édenkert. A házasság szereztetése.
1 Móz. 2,1
És [Ésa. 40,26.] elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
1 Móz. 2,2
Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet [2 Móz. 20,11.] alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
1 Móz. 2,3
És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
1 Móz. 2,4
Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,
1 Móz. 2,5
Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;
1 Móz. 2,6
Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
1 Móz. 2,7
És formálta vala az Úr Isten az embert [1 Kor. 15,45. 47.] a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
1 Móz. 2,8
És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.
1 Móz. 2,9
És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az [Jel. 2,7.] élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.
1 Móz. 2,10
Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala.
1 Móz. 2,11
Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem.
1 Móz. 2,12
És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő.
1 Móz. 2,13
A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét.
1 Móz. 2,14
És a harmadik folyóvíz [Dán. 10,4.] neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.
1 Móz. 2,15
És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
1 Móz. 2,16
És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
1 Móz. 2,17
De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, [Róm. 5,12.] bizony meghalsz.
1 Móz. 2,18
És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül [Préd. 4,9.] lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.
1 Móz. 2,19
És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.
1 Móz. 2,20
És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala.
1 Móz. 2,21
Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét.
1 Móz. 2,22
És [1 Kor. 11,8.] alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez.
1 Móz. 2,23
És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
1 Móz. 2,24
Annakokáért [Máté 19,5. Márk 10,7. 1 Kor. 6,16. Eféz. 5,31.] elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.
1 Móz. 2,25
Valának pedig mindketten [rész 3,7.] mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.
