1 Móz. 1.
1 Móz. 1.
A világ teremtése.
1 Móz. 1,1
Kezdetben [rész. 2,4. 5. Zsolt. 33,6. 89,12. 136,5. Csel. 14,15. 17,24. Zsid. 11,3. Jób 33,4.] teremté Isten az eget és a földet.
1 Móz. 1,2
A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
1 Móz. 1,3
És [2 Kor. 4,6.] monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
1 Móz. 1,4
És látá Isten, hogy jó a világosság; és [Ésa. 45,7.] elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
1 Móz. 1,5
És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
1 Móz. 1,6
És monda Isten: [Jer. 10,12. 51,15.] Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.
1 Móz. 1,7
Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet [Zsolt. 148,4.] alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.
1 Móz. 1,8
És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.
1 Móz. 1,9
És monda Isten: [Jób 38,8. Zsolt. 33,6. 7. 9. Zsolt. 136,6.] Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.
1 Móz. 1,10
És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket [Zsolt. 95,5.] pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.
1 Móz. 1,11
Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
1 Móz. 1,12
Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
1 Móz. 1,13
És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.
1 Móz. 1,14
És monda Isten: Legyenek világító [Zsolt. 104,19.] testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.
1 Móz. 1,15
És legyenek [Jer. 31,35.] világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.
1 Móz. 1,16
Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: [Zsolt. 136,7-9.] a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
1 Móz. 1,17
És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
1 Móz. 1,18
És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.
1 Móz. 1,19
És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.
1 Móz. 1,20
És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.
1 Móz. 1,21
És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
1 Móz. 1,22
És megáldá azokat Isten, mondván: [rész, 8,17.] Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.
1 Móz. 1,23
És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.
1 Móz. 1,24
Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn.
1 Móz. 1,25
Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.
1 Móz. 1,26
És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és [rész 5,1. 1. 1 Kor. 11,7. Kol. 3,10.] hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
1 Móz. 1,27
Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá [Máté 19,4. Márk 10,6.] és asszonynyá teremté őket.
1 Móz. 1,28
És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
1 Móz. 1,29
És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó [rész 9,3. Zsolt. 115,16.] fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
1 Móz. 1,30
A föld minden [Zsolt. 104,14.] vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.
1 Móz. 1,31
És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
