1 Krón. 17.
1 Krón. 17.
Dávid templomot akar építeni.
1 Krón. 17,1
Lőn pedig, mikor Dávid az ő házában ülne, monda Nátán prófétának: Ímé én [rész 14,1. 15,1.] czédrusfából csinált házban lakom, az Úr [2 Sám. 7,1. 2.] szövetségének ládája pedig kárpitok alatt.
1 Krón. 17,2
Akkor monda Nátán Dávidnak: Valami a te szívedben van, cselekedd meg, mert az Isten veled leend.
1 Krón. 17,3
Azon éjjel pedig lőn az Istennek szava Nátánhoz, mondván:
1 Krón. 17,4
Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Ne te építs nékem házat lakásul;
1 Krón. 17,5
Mert nem laktam én attól fogva házban, [1 Kir. 8,16.] mióta az Izráel fiait kihoztam, mind e mai napig, hanem egy hajlékból más hajlékba mentem és sátorból sátorba.
1 Krón. 17,6
A mely helyeken jártam az Izráel egész népével, szólottam-é vagy egyszer valakinek az Izráel birái közül (a kiknek parancsoltam vala, hogy az én népemet legeltessék), mondván: Miért nem csináltatok nékem czédrusfából házat?
1 Krón. 17,7
Most azért ezt mondjad az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek Ura: Én választottalak téged a juhok [1 Sám. 16,11-13. Zsolt. 78,70.] mellől a pásztorkunyhóból, hogy légy vezére az én népemnek, az Izráelnek,
1 Krón. 17,8
És veled voltam mindenütt, valahová mentél, minden ellenségeidet is [2 Sám. 7,9. 8,1-13.] a te orczád elől elvesztettem, ennekfelette oly hírt szerzettem néked, a minemű hírök van a hatalmasoknak, a kik a földön vannak;
1 Krón. 17,9
Lakóhelyet is adtam az én népemnek, az Izráelnek és elplántálám őt; és lakik az ő [1 Móz. 17,8.] helyén, és ki nem mozdul többé, [2 Kir. 21,8-14.] s nem fogják az álnokságnak fiai sanyargatni, mint azelőtt.
1 Krón. 17,10
És attól az időtől fogva, hogy megparancsoltam volt, hogy birák legyenek az én népem, az Izráel felett, minden te ellenségeidet megalázám, és azt is jelentém néked, hogy az [vers 11. 14. 2 Sám. 7,12. 13.] Úr házat épít néked.
1 Krón. 17,11
És lészen, mikor betelnek a te életed napjai, hogy a te atyáidhoz elmenj, a te magodat feltámasztom te utánad, mely a te fiaid közül való lesz, és az ő országát megerősítem.
1 Krón. 17,12
Ő [1 Kir. 6,1-38.] épít nékem házat, és megerősítem az ő királyi székét mindörökké.
1 Krón. 17,13
Én leszek néki [Zsolt. 89,27.] atyja, ő pedig fiam lészen, és az én irgalmasságomat ő tőle el nem veszem, mint a hogy a te előtted [1 Sám. 16,1. 2 Sám. 7,13-15. Zsid. 1,5. 6.] valótól elvettem;
1 Krón. 17,14
Hanem megerősítem [1 Kir. 9,4-7. 11,9-13.] őt az én házamban és az én országomban mindörökké, és az ő királyiszéke erős lesz mindörökké.
1 Krón. 17,15
Mind e beszédek szerint és mind e látás szerint szóla Nátán Dávidnak.
1 Krón. 17,16
Beméne azért Dávid király, és leüle az Úr előtt, és monda: Ki vagyok én, óh Uram Isten, s micsoda az én házam is, hogy engemet eddig [vers 11-14.] juttattál?
1 Krón. 17,17
Sőt még ez is kevés volt előtted, óh Isten! hanem ennekfelette szólál jövendőt is a te szolgád háza felől, és mint magas rangú [vers 8. 2 Sám. 7,22.] embert, úgy tekintettél engemet, Úr Isten!
1 Krón. 17,18
És mit kérhetne Dávid többet te tőled, a te szolgádnak tisztességére, holott te jól ismered a te szolgádat?
1 Krón. 17,19
Óh Uram, a te szolgádért és a te szíved szerint cselekedéd mind e nagy dolgokat, hogy kijelentéd mindezeket a csudálatos dolgokat,
1 Krón. 17,20
(Óh Uram, nincsen [Ésa. 43,10-13.] senki hasonló hozzád, és nincsen Isten náladnál több), mind a szerint, a mint füleinkkel hallottuk.
1 Krón. 17,21
És kicsoda olyan, mint a te néped, az Izráel, [2 Sám. 7,23.] egy nemzetség a földön, a melyért elment volna az Isten, hogy megváltaná magának népül; hogy magadnak nagy és rettenetes nevet szerezz, kiűzvén a pogányokat a te néped elől, a melyet Égyiptomból megszabadítál!
1 Krón. 17,22
És az Izráel népét [5 Móz. 4,7. 7,6.] a te népeddé tevéd mindörökké, és te Uram, nékik Istenök lettél.
1 Krón. 17,23
Most azért Uram, a szó, a melyet szólál a te szolgád felől és az ő háza felől, erősíttessék meg mindörökké, és úgy cselekedjél, a mint szóltál.
1 Krón. 17,24
Maradjon meg és magasztaltassék fel a te neved mindörökké, hogy mondhassák: A Seregek Ura az Izráel Istene, Istene Izráelnek; és Dávidnak, a te szolgádnak háza legyen állandó [vers 14.] előtted.
1 Krón. 17,25
Minthogy te, én Istenem, a te szolgádnak füle hallására megjelentetted, hogy néki házat [vers 10. 14. 2 Sám. 7,27.] csinálsz: ezokáért indula meg a te szolgád, hogy könyörgene előtted.
1 Krón. 17,26
Most azért én Uram, te vagy az Isten, és te szólád e jó [vers 14.] dolgot a te szolgád felől.
1 Krón. 17,27
Most azért tessék néked megáldani a te szolgádnak házát, hogy legyen állandó mindörökké előtted; mivelhogy te, Uram, megáldottad, legyen azért áldott mindörökké.
