1 Krón. 16.
1 Krón. 16.
A ládának a sátorba való helyheztetése után éneklik a 105-dik és 96-dik Zsoltárt.
1 Krón. 16,1
Mikor pedig bevitték [2 Sám. 6,17.] az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt.
1 Krón. 16,2
És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá [1 Kir. 8,55-61.] a népet.
1 Krón. 16,3
És osztogata [2 Sám. 6,19.] minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.
1 Krón. 16,4
És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.
1 Krón. 16,5
Asáf vala a fő, [rész 15,19.] utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;
1 Krón. 16,6
Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek [4 Móz. 10,8.] vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt.
1 Krón. 16,7
Azon a napon adott Dávid először éneket [vers 8-36. Zsolt. 105,1.] az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe.
1 Krón. 16,8
Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek [Ésa. 12,4. 5.] minden népek között az ő nagy dolgait.
1 Krón. 16,9
Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.
1 Krón. 16,10
Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.
1 Krón. 16,11
Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
1 Krón. 16,12
Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, [Zsolt. 78,12-27.] a melyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről.
1 Krón. 16,13
Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő [1 Móz. 25,23-26.] választottjának fiai!
1 Krón. 16,14
Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei!
1 Krón. 16,15
Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, [1 Móz. 15,1-21. 17,9-14.] és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;
1 Krón. 16,16
A melyet szerzett [1 Móz. 17,9-24. 1 Móz. 13,14-17.] Ábrahámmal; és az [1 Móz. 26,2. 3.] Izsáknak tett esküjéről.
1 Krón. 16,17
Amelyet állíta [1 Móz. 28,13.] Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,
1 Krón. 16,18
Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.
1 Krón. 16,19
Midőn ti számszerint [1 Móz. 34,30.] kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;
1 Krón. 16,20
Mert járnak vala egyik nemzetségtől a [1 Móz. 20,1. 26,1. 35,1.] másikhoz, és egyik országból más országba:
1 Krón. 16,21
Mégsem engedé [1 Móz. 35,5.] senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté [1 Móz. 20,3. 18.] érettök.
1 Krón. 16,22
Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, [1 Móz. 20,7.] prófétáimnak se ártsatok.
1 Krón. 16,23
Mind ez egész föld [Zsolt. 96,1.] énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását.
1 Krón. 16,24
Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait;
1 Krón. 16,25
Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett;
1 Krón. 16,26
Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az [Ésa. 42,5.] egeket.
1 Krón. 16,27
Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén.
1 Krón. 16,28
Adjatok az Úrnak, [Zsolt. 29,1.] népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget!
1 Krón. 16,29
Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.
1 Krón. 16,30
Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék.
1 Krón. 16,31
Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!
1 Krón. 16,32
Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van.
1 Krón. 16,33
Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet.
1 Krón. 16,34
Tiszteljétek az Urat, mert [Zsolt. 107,1. 118,1.] igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága.
1 Krón. 16,35
És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, [rész 15,13.] gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!
1 Krón. 16,36
Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.
1 Krón. 16,37
Ott hagyá azért Dávid az Úr szövetségének ládájánál Asáfot [rész 16,5.] és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak,
1 Krón. 16,38
Obed-Edomot [rész 13,13. 14.] és az ő hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.
1 Krón. 16,39
Sádók [rész 29,22. 2 Sám. 8,17.] papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban [1 Kir. 3,4.] vala;
1 Krón. 16,40
Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel [2 Móz. 29,38-43.] és estve, és hogy mindent a szerint cselekedjenek, a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,
1 Krón. 16,41
Hémánt is [rész 15,19.] és Jédutunt velök hagyá, és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló.
1 Krón. 16,42
És ő velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká tevé.
1 Krón. 16,43
Akkor eltávozék az egész nép, kiki az ő házához. Dávid pedig visszatére, hogy az ő háznépét is [2 Sám. 6,20-23.] megáldja.
