Jób. 39.
Jób. 39.
Folytatja Isten a Jób dorgálását.
Jób. 39,1
Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök [Zsolt. 104,20-22.] éhségét kielégíted-é;
Jób. 39,2
Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
Jób. 39,3
Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai [Zsolt. 147,9. Máté 6,26.] Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
Jób. 39,4
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
Jób. 39,5
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
Jób. 39,6
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
Jób. 39,7
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
Jób. 39,8
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
Jób. 39,9
A melynek házául a pusztát [Jer. 2,24.] rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
Jób. 39,10
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
Jób. 39,11
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
Jób. 39,12
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
Jób. 39,13
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
Jób. 39,14
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
Jób. 39,15
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
Jób. 39,16
Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
Jób. 39,17
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
Jób. 39,18
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
Jób. 39,19
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
Jób. 39,20
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
Jób. 39,21
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
Jób. 39,22
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
Jób. 39,23
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
Jób. 39,24
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
Jób. 39,25
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
Jób. 39,26
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
Jób. 39,27
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
Jób. 39,28
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
Jób. 39,29
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
Jób. 39,30
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
Jób. 39,31
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
Jób. 39,32
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
Jób. 39,33
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
Jób. 39,34
Szóla továbbá az Úr Jóbnak, [rész 38,1.] és monda:
Jób. 39,35
A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!
Jób. 39,36
És szóla Jób az Úrnak, és monda:
Jób. 39,37
Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.
Jób. 39,38
Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!
