Jób. 37.
Jób. 37.
Elihu tovább bizonyítja Istennek hatalmát, bölcseségét, irgalmasságát.
Jób. 37,1
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Jób. 37,2
Az egész ég [Zsolt. 29,3.] alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
Jób. 37,3
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
Jób. 37,4
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
Jób. 37,5
Mert azt mondja a hónak: [Zsolt. 147,16. 148,8.] Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
Jób. 37,6
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
Jób. 37,7
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
Jób. 37,8
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
Jób. 37,9
Isten lehellete által támad a [Zsolt. 147,17.] jég, és szorul össze a víznek szélessége.
Jób. 37,10
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Jób. 37,11
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
Jób. 37,12
Vagy [rész 26,27. 28.] ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
Jób. 37,13
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg [vers 9. 2 Móz. 9,18. 23.] az Istennek csudáit.
Jób. 37,14
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Jób. 37,15
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Jób. 37,16
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
Jób. 37,17
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
Jób. 37,18
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Jób. 37,19
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Jób. 37,20
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
Jób. 37,21
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
Jób. 37,22
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
Jób. 37,23
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek [rész 34,19.] közül nem lát ő egyet sem.
