Jak. 2.
Jak. 2.
A keresztyén hit nem személyválogató. A hit cselekedetek nélkűl értéktelen.
Jak. 2,1
Atyámfiai ne legyen [Jak. 2,9. 1 Kor. 2,8.] személyválogatás a ti hitetekben, a mely van a dicsőség Urában, a mi Jézus Krisztusunkban.
Jak. 2,2
Mert ha a ti gyülekezetetekbe bemegy egy aranygyűrűs férfiú fényes ruhában, bemegy pedig egy szegény is szennyes ruhában;
Jak. 2,3
És rátekinttek arra, a kin a fényes ruha van, és azt mondjátok néki: Te ülj ide szépen; és a szegénynek ezt mondjátok: Te állj ott, vagy ülj ide az én zsámolyom mellé:
Jak. 2,4
Nem mondtatok-é ellent magatoknak, és nem lettetek-é gonosz gondolkozású birákká?
Jak. 2,5
Halljátok meg szeretett atyámfiai, avagy nem [1 Kor. 1,26.] az Isten választotta-é ki e világ szegényeit, hogy [Luk. 12,21.] gazdagok legyenek hitben, és örökösei az országnak, a melyet azoknak ígért, a kik őt szeretik?
Jak. 2,6
Ti pedig meggyaláztátok a szegényt. Avagy nem a gazdagok hatalmaskodnak-é rajtatok, és nem ők hurczolnak-é titeket a törvény elé?
Jak. 2,7
Nem ők káromolják-é azt a szép nevet, a melyről neveztettek?
Jak. 2,8
Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: [3 Móz. 19,18.] Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek.
Jak. 2,9
De ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint [5 Móz. 1,17.] annak megrontói.
Jak. 2,10
Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. [Mát. 5,19.]
Jak. 2,11
Mert a ki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. [2 Móz. 20,13. 14.] És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél.
Jak. 2,12
Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint a kiket a [Jak. 1,25.] szabadság törvénye fog megítélni.
Jak. 2,13
Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik [Mát. 5,7. 18,30. 34. 25,45. 46.] irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.
Jak. 2,14
Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit? [Jak. 2,17. Mát. 7,21.]
Jak. 2,15
Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, [Luk. 3,10. 11.]
Jak. 2,16
És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, a mikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna? [1 Ján. 3,17.]
Jak. 2,17
Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.
Jak. 2,18
De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az [Gal. 5,6.] én hitemet.
Jak. 2,19
Te hiszed, hogy az [5 Móz. 6,4.] Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, [Márk 1,24.] és rettegnek.
Jak. 2,20
Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?
Jak. 2,21
Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra?
Jak. 2,22
Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit;
Jak. 2,23
És beteljesedett az Írás, a mely ezt mondja: [1 Móz. 15,6.] Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten [Ésa. 41,8.] barátjának neveztetett.
Jak. 2,24
Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.
Jak. 2,25
Hasonlatosképen pedig a tisztátalan Ráháb [Zsid. 11,31. Józs. 2,4. 15.] is, avagy nem cselekedetekből igazíttatott é meg, a mikor a követeket házába fogadta, és más úton bocsátotta ki?
Jak. 2,26
Mert a miképen holt a test lélek nélkül, akképen [Jak. 2,17. 20.] holt a hit is cselekedetek nélkül.
