Jak. 1.
Jak. 1.
A megpróbáltatások haszna; a bűn eredete; Isten ígéjének hallgatása és cselekvése.
Jak. 1,1
Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan [1 Pét. 1,1.] levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.
Jak. 1,2
Teljes örömnek [1 Pét. 1,6. Róm. 5,3.] tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,
Jak. 1,3
Tudván, hogy a ti [Róm. 5,3.] hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.
Jak. 1,4
A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
Jak. 1,5
Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, [Márk 11,24.] kérje [Péld. 2,6.] Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.
Jak. 1,6
De kérje [Mát. 21,21. Márk 11,24.] hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.
Jak. 1,7
Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;
Jak. 1,8
A [Jak. 4,8.] kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.
Jak. 1,9
Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával; [Jak. 2,5.]
Jak. 1,10
A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a [Ésa. 40,6. 1 Pét. 1,24.] fűnek virága.
Jak. 1,11
Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és [Ésa. 40,6. 7.] annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a [Zsolt. 102,12.] gazdag is az ő útaiban.
Jak. 1,12
Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek. [Jak. 5,11. 2 Tim. 4,8.]
Jak. 1,13
Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.
Jak. 1,14
Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
Jak. 1,15
Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. [Róm. 5,12. 6,23. 7,10.]
Jak. 1,16
Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!
Jak. 1,17
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a [1 Ján. 1,5.] kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.
Jak. 1,18
Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk. [Ján. 1,13. 1 Pét. 1,23.]
Jak. 1,19
Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a [Péld. 17,27. 28. Préd. 7,9.] szólásra, késedelmes a haragra.
Jak. 1,20
Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja. [Eféz. 4,26.]
Jak. 1,21
Elvetvén [Kol. 3,8. 9. 1 Pét. 2,1.] azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely [Róm. 1,16.] megtarthatja a ti lelkeiteket.
Jak. 1,22
Az ígének pedig megtartói legyetek és ne [Mát. 7,26. Róm. 2,13.] csak hallgatói, megcsalván magatokat.
Jak. 1,23
Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:
Jak. 1,24
Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.
Jak. 1,25
De a ki belenéz a szabadság [Jak. 2,12. Róm. 8,2.] tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az [Ján. 13,17.] boldog lesz az ő cselekedetében.
Jak. 1,26
Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, [Zsolt. 34,14.] sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.
Jak. 1,27
Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.
