Ésa. 48.
Ésa. 48.
A nép megszabadulása, a melyet az Úr jó előre hirdettetett.
Ésa. 48,1
Halljátok ezt Jákób háza, a kik Izráel nevéről neveztettek, és Júda forrásából származának, a kik az Úr nevére esküsznek, és Izráel Istenét [Zsolt. 78,34. 36. Jer. 5,2. Zsolt. 68,27.] emlegetik; de nem híven és nem igazán.
Ésa. 48,2
Mert a szent várostól nevezik magokat, és Izráel Istenéhez támaszkodnak, a kinek neve seregeknek Ura!
Ésa. 48,3
Mik eddig történtek, előre megjelentém, szám hirdeté és tudatá azokat, gyorsan véghez vivém, és bekövetkezének,
Ésa. 48,4
Mert tudtam, hogy te [2 Móz. 32,9. Hós. 4,4. Ezék. 3,7-9.] kemény vagy, és vasinakból van nyakad és homlokod ércz:
Ésa. 48,5
Tehát előre megjelentém [Ámós. 3,7. 5 Móz. 32,27.] néked, mielőtt bekövetkezett, tudtodra adtam, hogy ezt ne mondd: Faragott képem mívelé ezeket, bálványom és öntött képem parancsolá ezeket.
Ésa. 48,6
Hallottad volt, és most lásd mindezt; avagy ti nem tesztek-é erről bizonyságot? Mostantól fogva újakat tudatok veled: titkoltakat, a melyeket nem tudtál;
Ésa. 48,7
Mostan rendeltettek el és nem régen, és ezelőtt nem hallottál felőlök, hogy ezt ne mondd: Ímé, tudtam én azokat.
Ésa. 48,8
Nem is hallottad, nem is tudtad, füled sem vala nyitva régen, mivel tudtam, hogy nagyon hűtelen vagy, és pártütőnek hívatál [5 Móz. 32,15. 18. Ésa. 50,5.] anyád méhétől fogva.
Ésa. 48,9
Nevemért [Ezék. 20,22.] elhalasztom haragomat, és dicséretemért fékezem magamat veled szemben, hogy ki ne vágjalak.
Ésa. 48,10
Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor [rész 27,9.] kemenczéjében.
Ésa. 48,11
Enmagamért, enmagamért cselekszem; mert hogyan szentségteleníttetnék meg nevem?! És [rész 42,8.] dicsőségemet másnak nem adom.
Ésa. 48,12
Hallgass rám Jákób és Izráel, én elhívottam, [rész 41,4.] én vagyok az első és én az utolsó.
Ésa. 48,13
Hiszen kezem veté e föld alapját, és jobbom terjeszté ki az egeket, ha én szólítom őket, [rész 40,26.] mind itt állnak.
Ésa. 48,14
Gyűljetek egybe mind, és halljátok meg: ki jelenté meg közülök ezeket? az, kit az Úr szeret, elvégzi akaratját Bábelen, és karja lészen a Káldeusokon.
Ésa. 48,15
Én, én szóltam, és őt el is hívtam, elhoztam őt, és szerencsés lesz útja.
Ésa. 48,16
Közelgjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitől fogva titkon! mióta ez történik, ott vagyok! [rész 45,19.] És most az Úr Isten engem küldött, és az ő lelkét.
Ésa. 48,17
Így szól az Úr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell.
Ésa. 48,18
Vajha figyelmeztél volna [5 Móz. 28,1-14. Zsolt. 81,14-17.] parancsolataimra! olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai;
Ésa. 48,19
És olyan volna magod, mint a tengernek fövénye, és méhednek gyümölcsei, mint annak kövecskéi; nem vágatnék ki és nem pusztulna el neve [Hós 1,10.] orczám elől.
Ésa. 48,20
Menjetek ki Bábelből, [Jer. 51,6. 8. 50,8. 10.] fussatok el Káldeából ujjongásnak szavával! jelentsétek meg, tudassátok ezt, terjesszétek a föld végső határáig; mondjátok: Megváltotta [Jer. 29,10.] az Úr szolgáját, Jákóbot.
Ésa. 48,21
Nem szomjaznak, bárha pusztaságon vezeti is őket: kősziklából vizet fakaszt nékik, és meghasítja a sziklát és víz ömöl belőle. [2 Móz. 17,6. 4 Móz. 20,11. Zsolt. 78,15.]
Ésa. 48,22
Nincs békesség, így szól az Úr, [rész 57,21.] az istenteleneknek!
