Ésa. 2.
Ésa. 2.
A pogányok elhivatása és az elhajlott Izráeliták büntetése.
Ésa. 2,1
Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felől.
Ésa. 2,2
Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak [Mik. 4,1. 2. Zsolt. 67,3. 68,16. 17.] hozzá minden pogányok;
Ésa. 2,3
És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;
Ésa. 2,4
Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, [Mik. 4,3-4. Hós. 2,17.] és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.
Ésa. 2,5
Jákóbnak háza! jertek [Zsolt. 89,16. 27,1. Péld. 6,23.] járjunk az Úrnak világosságában!
Ésa. 2,6
Mert elhagytad, [Zsolt. 89,39.] Uram, a Te népedet, Jákób házát; mivel telvék napkeleti erkölcsökkel, és szemfényvesztők, mint a [Mik. 5,12.] Filiszteusok, és idegenek fiaival kötnek szövetséget;
Ésa. 2,7
És betelt földje ezüsttel és aranynyal, és nincs szere-száma kincseinek; betelt földje lovakkal, és nincs szere-száma szekereinek;
Ésa. 2,8
És betelt földje [Jer. 2,28. Ésa. 44,15.] bálványokkal, és kezeik csinálmányának hajolnak meg, mit ujjaik csináltak.
Ésa. 2,9
Ezért porba hajtatik a közember, és megaláztatik a főember, és meg nem bocsátsz nékik.
Ésa. 2,10
Menj be a kősziklába, és rejtőzzél el a porba az Úr félelme elől, és az Ő nagyságának dicsősége [Ésa. 26,20.] előtt.
Ésa. 2,11
A kevély szemű [Ésa. 5,15. Jób 46,7.] közember megaláztatik, és a főemberek magassága porba hajtatik, és csak az Úr magasztaltatik fel ama napon.
Ésa. 2,12
Mert a seregek [Jel. 6,15-17.] Urának napja eljő minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, és az megaláztatik.
Ésa. 2,13
És Libánon minden czédrusai ellen, a melyek magasak és felemelkedettek, s Básánnak minden [Zak. 11,1. 2. Ésa. 10,33. 34. 14,8.] tölgyfái ellen;
Ésa. 2,14
Minden magas hegyek ellen, és minden felemelkedett halmok ellen;
Ésa. 2,15
Minden magas torony ellen, és minden erős kőfal ellen;
Ésa. 2,16
És Társisnak minden hajói ellen, és minden gyönyörűséges [Ésa. 23,14. Ezék. 27,29.] drágaságok ellen.
Ésa. 2,17
És porba hajtatik a közember kevélysége, és megaláztatik a főemberek magassága, és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon.
Ésa. 2,18
És a bálványokat [Zak. 10,2.] teljességgel elveszti.
Ésa. 2,19
És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az Úr félelme elől és nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.
Ésa. 2,20
Ama napon odadobja [Ésa. 30,22. 31,7.] az ember ezüst bálványait és arany bálványait, miket magának csinált, hogy azok előtt meghajoljon, a vakondokoknak és denevéreknek,
Ésa. 2,21
Hogy elmenjen a sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékiba, az Úr félelme elől és az Ő nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.
