Csel. 2.
Csel. 2.
A Szent Lélek kitöltetik az apostolokra. Péter prédikálására háromezren keresztelkednek meg.
Csel. 2,1
És mikor a pünkösd [2 Móz. 23,16. 34,22. 5 Móz. 16,10.] napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
Csel. 2,2
És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
Csel. 2,3
És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
Csel. 2,4
És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
Csel. 2,5
Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
Csel. 2,6
Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
Csel. 2,7
Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
Csel. 2,8
Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
Csel. 2,9
Párthusok és médek [Ésa. 21,2.] és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és [1 Pét. 1,1. Csel. 6,9.] Ázsiában,
Csel. 2,10
Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne [rész 6,9.] mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
Csel. 2,11
Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
Csel. 2,12
Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
Csel. 2,13
Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
Csel. 2,14
Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!
Csel. 2,15
Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
Csel. 2,16
Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel [Jóel 2,28-32.] prófétától:
Csel. 2,17
És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből [Ésa. 44,3.] minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
Csel. 2,18
És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.
Csel. 2,19
És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.
Csel. 2,20
A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.
Csel. 2,21
És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.
Csel. 2,22
Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és [Máté 4,23. 24. 11,4-5. Ján. 3,2. 5,36. 9,32. 33. 10,25.] jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok.
Csel. 2,23
Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből [rész 4,28.] adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:
Csel. 2,24
Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.
Csel. 2,25
Mert Dávid [Zsolt. 16,8-11.] ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam.
Csel. 2,26
Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.
Csel. 2,27
Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
Csel. 2,28
Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád előtt.
Csel. 2,29
Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és [1 Kir. 2,10. Nehem. 3,16.] eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van.
Csel. 2,30
Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test [2 Sám. 7,12. Zsolt. 132,11.] szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe,
Csel. 2,31
Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott.
Csel. 2,32
Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan [rész 1,3. 22. 10,41. Luk. 24,48.] tanúbizonyságai vagyunk.
Csel. 2,33
Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket [Luk. 24,49. Ján. 15,26. 16,7.] megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok.
Csel. 2,34
Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga [Zsolt. 110,1.] mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől,
Csel. 2,35
Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
Csel. 2,36
Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek.
Csel. 2,37
Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
Csel. 2,38
Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
Csel. 2,39
Mert néktek [Ésa. 44,1-5.] lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket [Ján.17,20.] csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
Csel. 2,40
Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!
Csel. 2,41
A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.
Csel. 2,42
És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
Csel. 2,43
Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek [Márk. 16,17. 18. Ján. 14,12.] vala.
Csel. 2,44
Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és [rész 4,32.] mindenük köz vala;
Csel. 2,45
És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala.
Csel. 2,46
És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.
Csel. 2,47
Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.
